Szakaszmérleg

Jóllehet egyelőre csupán részlegesen oldották fel a korlátozásokat, Európa újjáéledt két hónap lezárás után. Románia sem kivétel, a sürgősségi állapot feloldása után szemmel láthatóan felpezsdült az élet, a lakosság kiszabadult kéthónapos otthon-fogságából.

Enyhébb korlátozások azonban szinte mindenütt érvényben maradnak, még nem vagyunk túl a koronavírus-járványon, védőoltás sincs még, holott világszerte gőzerővel dolgoznak rajta. A legkritikusabbnak tekintett szakasz ért véget, a járvány terjedését továbbra sem sikerült megállítani, csupán megfékezni. A – remélhetőleg valóban – legnehezebbnek ítélt szakasz mérlege azonban igen eltérő.

Kelet-Európa többi országához hasonlóan Románia is meglehetősen sikeresen vizsgázott. A sürgősségi állapot feloldásakor a koronavírusban elhunytak száma meghaladta az 1000-t, egymillió lakosra számítva ez körülbelül 55 elhalálozást jelent. Több ugyan, mint a többi keleti országban – Magyarországon például 45, Csehországban 26, Lengyelországban és Horvátországban 23 – viszont nagyságrendekkel kevesebb, mint a Nyugati országokban. Svédországban és Hollandiában például több mint 300 koronavírus-áldozatot regisztráltak egymillió lakosra vetítve, Franciaországban 420 körülit, Nagy-Britanniában és Spanyolországban több mint ötszázat, Belgiumban pedig 760-t! Még az aránylag jobban teljesítő Németországban is majdnem kétszer annyian (95-en) hunytak el egymillió lakosra vetítve, mint Romániában. A nyugati országok közül csupán Finnország, Norvégia és Izland büszkélkedhet kelet-európai arányokkal, a többieknél az elhalálozás összehasonlíthatatlanul nagyobb, átlagban tízszer, gyakran hússzor nagyobb mértéket öltött.

Az egészségügyi rendszer is jól állta a sarat, Kelet-Európához hasonlóan Románia is szerencsére elkerülte a drámai helyzeteket. Súlyos koronavírusos betegek nem maradtak gondozás nélkül a kórházak folyosóin (mint Spanyolországban), a katonaság kamionkonvojainak sem kellett az éjszaka leple alatt elszállítani a járványban elhunytak koporsóit, mint Olaszországban.

Jóllehet a járvány ugyanolyan felkészületlenül érte, mint mindenki mást, Romániában – a keleti országokhoz hasonlóan – nem fajult el odáig a helyzet, mint Nyugaton, minden vírusfertőzöttnek talált beteg kórházi kezelésben részesült, életkórtól és egyéb krónikus betegségektől függetlenül.

A lakosság is jól vizsgázott, meglepő felelősségről tanúskodva. Nem voltak jelentős szabálysértések, mint például a fegyelmezettnek tartott Németországban, ahol több városban, több alkalommal tüntettek a tilalom ellenére. A romániai – és általában a kelet-európai – lakosság betartotta a szigorú korlátozásokat, bármennyire is kellemetleneknek bizonyultak, tömeges áthágásokra csak egy eleve nehezen kezelhető kisebbség tagjai esetében került sor, ehhez a határozott hatósági fellépés és a komoly pénzbírságok is jelentősen hozzájárultak.

Vonalat húzva egyértelmű Kelet-Európa viszonylagos sikere és Nyugat-Európa csúfos kudarca. Az eltérés nyilvánvaló, a nyugati szakma és sajtó döbbenten figyel fel a számára roppant kedvezőtlen jelenségre, az egykori vasfüggöny nyomán húzódó „koronavírus-vasfüggönyre”. Senki sem gondolta volna még a vírus február végi európai megjelenésekor, hogy kevesebb, mint három hónap alatt a gazdag Nyugat fejlett egészségügyi rendszerei és hatóságai ilyen csapnivaló teljesítményt nyújtanak, s hogy a lenézett, szegényebb Kelet mostohább adottságai ellenére összehasonlíthatatlanul jobban szerepel. Fordul a kerék, Kelet-Európa egyre inkább követendő modellnek tekinthető, miközben Nyugat-Európa elrettentő példaként. Utóbbi ugyanis világszinten leszerepelt, a többi fejlett országhoz képest – Japán, Taiwan, Dél-Kórea, Kanada, USA, Ausztrália stb. – is lényegesen rosszabbul teljesített.