Szegény Amerika...

Hivatalos, nem tegnap óta: az Amerikai Egyesült Államok jelenlegi elnöke indul a jövő évi választásokon.

2024 a 60. elnökválasztás lesz az Egyesült Államok történetében, az érvényes szabályoknak megfelelően november 5-én. A hivatalban lévő, bakit bakira halmozó Joe Biden elnök a napokban újabb, világszenzációt kiváltott hibát követett el. Elmeorvosi szakértők szerint ez az öregkori demencia jele.

Az ország 45. elnöke, Donald Trump tavaly novemberben jelentette be, hogy indul harmadjára is. 2020-ban elvesztette a választást, így csak egyszer volt az USA elnöke. Újabban 37 vádpont merült fel ellene, bizalmas nemzetbiztonsági akták jogtalan eltulajdonítása kapcsán. 

Az Államok történetében egyszer fordult elő, hogy az 1947-ben kiegészített Alkotmány előírásaival szembe menve azonos személyt választottak meg harmadszorra, sőt negyedszerre, 1944-ben Franklin Delano Roosevelt személyében. A nagy formátumú, a II. világháborúban jelentős szerepű politikus jelentette be, például, az USA belépését a háborúba a Pearl Harbor-i, 1941. december 7-i, a háború végső kimenetelét alighanem döntő mértékben befolyásoló japán támadás után. (Négy héttel a végső győzelem előtt a rég tolószékbe kényszerült elnök meghalt.)

Most 2023 júniusának vége felé járunk.

Két USA-beli veterán politikus, a demokrata Biden jelenlegi és a republikánus Trump volt elnök száll síkra a világ pillanatnyilag (még) vezető gazdasági, politikai és katonai hatalmának legfőbb tisztségéért. 

Az első jelölt mandátumának végén 86, a második, a „trónkövetelő” 82 éves lenne. Mindkettő aggastyán.

Hazai (meg kelet-európai) tapasztalatból kiindulva tudjuk, vagy tudni véljük: a politikai pályára lépők legalább egy része ún. megélhetési politikus, akiknek egy (akármilyen) pártban betöltött bármilyen (mondjuk parlamenti képviselői, szenátori) funkció pénzbeli vagy összeköttetési, befolyási előnyökkel járó helyzetet jelent.

No de az USA-ban, ahol az elnöki pozíció közelébe sem juthat (gyakorlatilag – elméletileg akár százmillió ember) az, akinek nincs eleve komoly anyagi és összeköttetési háttere? 

Mondják, (az amúgy multimilliomos) Trump lemondott elnöki fizetéséről, csak havi egy dolláros, a legelesettebb koldusnak is semmi összeget vett fel hivatala betöltéséért. Látványos. Nyilván nem a pénzért elnökösködött.

Az USA-elnök – egyben miniszterelnök, legfőbb hadúr, az atomfegyver gombjának (egyik) birtokosa stb. – évi fizetése amúgy kb. 400 ezer dollár (plusz reprezentációs költségek). Ekkora összeg, USA-viszonylatban, egy szerény-közepes üzletember jövedelme. Ennyiért aligha volna érdemes a funkcióra ácsingózni.

A pénz, mondják manapság, mindenek fölötti, irányítja a világot. 

E cikk írójának meggyőződése, hogy a pénznél van fontosabb, meghatározóbb az egyén szempontjából: a hatalom. (Ami, nem mellesleg, többnyire pénzzel jár.)

A legfőbb kérdés: miért akarna, szeretne az USA mai (sokak szerint alkalmatlan) elnöke elindulni egy újabb négyéves mandátumért, kihívójához hasonlóan? Miért ne akarnának mindketten unokáik, dédunokáik (vannak?, nincsenek?) körében eltölteni néhány, talán még nyugodt esztendőt ahelyett, hogy a világ vezető (gazdasági, politikai, katonai stb.) hatalma élén napról napra állandó, idegőrlő súlyos konfliktusokkal szembesüljenek?

Passz.

Az átlagember-gondolkodást ez már meghaladja. Igaz, esetünkben nem is átlagemberekről van szó.

Az, hogy napjainkban az USA két nyolcvan év körüli (esélyesnek látszó) elnökjelöltet tud kiállítani, a kívülállónak kimondottan szegénységi bizonyítványnak tűnik. A politikusi pályán a rátermettek, harminc-negyvenesek éppen hogy elindulhatnak; mint az igazi jó sajtnak, whiskynek stb. érniük kell a kiteljesedéshez. 

Hogy mi közünk mindehhez? 

Csak annyi, hogy az USA (még) vezető hatalomnak számít. S a világnak nem közömbös, ki lesz az első embere.