Szent István ezeréves ál(la)ma

Augusztus 20-án Szent István államalapító király előtt hajt fejet Magyarország és a Kárpát-medence magyarsága. Március 15-höz vagy október 23-hoz képest augusztus 20. nem szabadságszeretetről szól, hanem magáról a magyar államiságról.

Jóllehet a magyar történelmet Árpád vezér honfoglalásával szokták kezdeni, a magyar államot Szent István teremtette meg. A lovas nomád honfoglaló magyarok törzsenként telepedtek meg a Kárpát-medencében, ahonnan aztán kóborló, fosztogató hadjárataik indultak. Államiságot, tartós intézményeket nem szerveztek, a törzsszövetség hol erősebb, hol gyengébb volt, a mindenkori törzsfőnökök személyes adottságai szerint. Emiatt a hétmagyarok laza törzsszövetsége roppant törékeny maradt, a törzsek gyakran egymástól független – sőt egymással ellentétes – érdekeket követtek. Az Árpád vezér honfoglalása és ükunokája, Szent István államalapítása közötti kb. egy évszázad roppant zűrös volt, a történészeknek még a nagyfejedelmek sorrendjét és származását sem sikerült felderíteniük.

Szent István belátta, hogy a magyarság hosszú távú megmaradása csakis szilárd államszervezetben és az európai kultúra átvételével lehetséges, különben előbb vagy utóbb felfalják az erősebb szomszédok. A szintén törzsi berendezkedésű nagymorva birodalmat – melyet a szlovákok ős birodalmuknak tekintenek – éppen Árpád honfoglalói hódították meg. Néhány évtizeddel Szent István előtt viszont a nagymorváknál eredetileg gyengébb szláv törzsek felvették a kereszténységet, és megalakították a cseh, és a lengyel királyságot. Szent István a cseh Psemysl- és a lengyel Piast-dinasztia nyomdokain haladt, amikor megalkotta a magyar államiságot.

Szilárd intézményes alapokra helyezte az országot: vármegyéket hozott létre ispánokkal az élükön, püspökségeket, írott törvényekkel helyettesítette a szokásjogot, az ingatag törzsszövetség helyett pedig intézményesített keresztény királyságot hozott létre. Melyben a politikai hatalom a megkoronázás szakramentuma révén nyert – belföldön és külföldön egyaránt – legitimitást. A pápa küldte korona ugyanis az államiság intézményesített jelképévé vált, azáltal Európa elismerte a magyar állam létjogosultságát. Szent István megvalósította az akkori Európához való csatlakozást Magyarország számára. A kereszténység átvételével a magyar nemzet is az európai civilizáció útjára lépett.

Szent István megértette, hogy csak két lehetőség áll a magyarság előtt: az európai kultúra vagy a történelem süllyesztője. Más választás nem volt. A magyaroknál erősebb és hatalmasabb népek tűntek el, szent királyunk előtt hunok, avarok, utána besenyők, kazarok, kunok stb., mivel nem voltak hajlandók áttérni az európai életmódra. Nyomuk legfeljebb történelmi feljegyzésekben maradt meg. Azok, akik hosszú távon megmaradtak, kivétel nélkül áttértek a kereszténységre, és laza törzsszövetségek helyett intézményekre épített szilárd államiságot hoztak létre. Legyen szó germánokról, szlávokról, vagy vikingekről az első, szinte kötelező lépés a kereszténység fölvétele volt. Akik nem fogták fel ezt saját állam nélkül maradtak (mint pl. a szlovákok és mások a környéken), utódaik pedig hatalmas frusztrációt élnek át emiatt, látván magyar, cseh vagy lengyel szomszédjaik történelmének alakulását.

Szent István államalapítása – melyet már édesapja, Géza nagyfejedelem elkezdett – tartósnak bizonyult. A keresztény civilizáció és az intézményeken alapuló politikai berendezkedés ezer év után is fennáll.