Színkép

Részleges eredmények alapján nehéz mérleget vonni a vasárnapi helyhatósági választások után. Egyrészt mert 2004-gyel és 2008-cal szöges ellentétben, hétfőn még nem készültek el a végeredmények. 

Másrészt, mert a rögtönzött helyi szövetségek (ezek a PDL-re voltak jellemzőek), illetve az USL-n belüli kettősség (általában közösen, néhol viszont a PNL és a PSD külön-külön indult) miatt a kép még nem egyértelmű.

Egyvalami vitathatatlan, éspedig az USL első helyezése. Amennyiben a szavazatok abszolút többségét szerezte meg, akkor egyértelmű sikert értek el, hiszen ez a közös fellépés hivatalos célja. Amennyiben viszont a szavazatok kevesebb, mint 50%-t szerezték még, az elsőség aligha tekinthető diadalnak. Az országos választási iroda részeredményei egyelőre a kettő között lavíroznak: egyes eredmények (polgármesterek, megyei tanácselnökök) abszolút USL-s többségre utalnak, a listás szavazatoknál viszont akár 40% alatti arány is leképzelhető.

Kétségtelen azonban, hogy az USL szerezte meg a legtöbb megye és megyeszékhely vezetését, ami az utóbbi két év szociológiai felmérései alapján egyáltalán nem meglepetés. Jóllehet a Kárpátokon túli vidékeken úthengerszerű győzelmek körvonalazódnak, néhány erdélyi PDL-s erődöt mégsem tudtak bevenni. Arad, Marosvásárhely, Brassó, Gyulafehérvár és mindenekelőtt Kolozsvár (és megyéik) többnyire a volt kormánypárt irányítása alatt maradtak.

A PDL bázisa továbbra is Erdély marad, ahol az RMDSZ és a német fórum győzelmeivel együtt sokkal színesebb politikai kép körvonalazódik, mint a Regátban. A PDL visszaesése sem meglepő a korábbi felmérések tükrében.

Végül az RMDSZ háza táján is ugyanolyan relatív eredmény született. Elveszni tűnik két megye (Maros és Szatmár), utóbbiban a székhely is, Marosvárhely visszahódítása sem sikerült, Kelemenék azonban több mint 200 polgármesteri tisztség megszerzésére esélyesek, az eddigi 182 helyett.

A helyzet tehát egyelőre meglehetősen homályos, nehéz egyértelmű győztes(ek)ről, vagy vesztes(ek)ről beszélni.