Sztrájkhullám Hollywoodban

Kevés ismertebb nevű város, illetve név van a világban Hollywoodnál. 

Hollywood (jelentése: szent fa) ugyanis, amelyet ma a világ filmfővárosaként ismernek, Los Angelesnek – az Angyalok városának – csupán egy része.

De milyen része?

Innen származik – tessék csak megnézni a román és magyar tévéadók több tucatját (a világ ezernyi adóját nem is említem) – a jelenkori világ filmtermésének zöme – legalábbis azoké, amelyeket a mi menünkön felszolgálnak.

Esszük, nem esszük, ez van. (Persze nem muszáj belekóstolni.)

Hol vannak már azok a „boldog”, legalább öt-hat évtizeddel ezelőtti idők, amikor a hazai mozikban főleg olasz (az iskolát teremtő újhullám), francia, sőt orosz, spanyol, meg hát román és magyar filmeket vetítettek? 

Évtizedek óta Hollywood produkcióival ráfeküdt a világ filmgyártására a maga sablonjaival, ami annak (szigorúan egyéni vélemény) egyáltalán nem vált hasznára. Ami nem jelenti azt, hogy, szerencsére, néhány remekművet nem produkált. 

Ma már (megint csak egyéni vélemény!) valóságos felüdülésnek számít, ha a néző a képernyőn egy közel- vagy távolkeleti, közép-kelet-európai filmet láthat.

De térjek a lényegre: Hollywodban sztrájkba léptek a forgatókönyvírókhoz csatlakozva az amerikai sztár meg nem egészen sztár színészek. Szakszervezetüknek, mondják források, 160 ezer tagja van.

Magam, ha (megrögzött filmnézőként) nagyon összeszedném (meggyengült) memóriámat, talán 30 amerikai (általam nagyra becsült) sztárszínészt fel tudnék sorolni. 

De hát egy produkcióhoz soktucatnyi, száznyi („futott még” kategóriájú) szereplő kell.

A mostani tiltakozás, feltételezésem szerint, főleg ez utóbbiaktól indult, illetve vált tömegméretűvé, miután a filmforgatókönyv-írók már több mint két hónapja sztrájkolnak. Alig-alig feltételezem, hogy egy szerepet milliós (dollárban számolt) gázsiért elvállaló menő vezető amerikai színésznek kedve, ideje volna tiltakozni, hacsak nem a betyárbecsület jegyében. 

A mostanihoz hasonló megmozdulás legutóbb jó hatvan éve fordult elő.

***

Mi lesz ezután?

Hollywood, meggyőződésem szerint nem fog kudarcba fulladni: valahol, esetleg fél- vagy harmadúton a patrónusok és a rabszolgák kiegyeznek, s megy majd minden, mint eddig, a maga útján.

Hollywood gyártja majd a maga (sokszor harmatgyenge, erősen kétséges művészi értékű) produktumait, a világ pedig – hozzászoktatták, „bedrogozták” – éhesen várja a folytatásokat.