Szúrópróba

Itt a tavasz. Hajnalban vekkerek helyett a madarak trillái ébresztik az embereket, valamint az ablakok alatt lévő fákon/ bokrokon megtelepedett hangos tereferét folytató verebek.

A lassan elvirágzó és kizöldülő fák környezetében, a madarak mellett, más látogatók is megjelennek. A méhek, darazsak és egyéb rovarfajok széles képviselete táplálékot keresve dongja körül a fákat, a madarak legnagyobb örömére, hisz az ő reggelijük így mondhatni házhoz jön, ahogy az esti szúnyog-vacsora is egyre változatosabb svédasztallal kecsegteti őket. Van ám minden fajta: kicsi és nagy, szürke és fekete, fehér csíkos tigris szúnyog… Csak az emberek bosszankodnak folyton a csípések… Mit csípések? Harapások.

Akik követik városunk közügyeinek alakulását, tudják, hogy noha a parlagfű irtásának a fontosságára még a télen felhívta az emberek figyelmét a városvezetés, az idei szúnyogirtásról – noha már jócskán kimelegedett és az első szúnyogok is megjelentek – még mindig nem szól a fáma.

 Már jó pár éve, hogy a városban uralkodó szúnyoginvázió miatt sokan kétszer is meggondolják, ki merjenek-e menni a kertbe vagy sem. A Maros-parton sétálni, vagy az erdőben sátorozni kész önkínzás. Emlékszem tavaly, nyár végén, egy rendezvényen vettem részt és a hosszú ujjú felső és a hosszú nadrág ellenére úgy mentem haza, hogy legszívesebben körömkefével vakargattam volna magam, véresre, csak csillapuljon a viszketés. Nem hinném, hogy csak engem szeretnek ennyire a szúnyogok. Ezért is zavaró, hogy a városvezetés évek óta nem tesz szinte semmit ellenük. Állítólag nyár végén permeteztek szúnyogirtóval a Maros felett. Nyár végén… semmi haszna nem volt. Olyankor már mindegy. Úgy vélem most kéne „megelőző csapást mérnünk az ellenségre”, hogy egy viszonylag nyugodt nyarunk legyen, és megspóroljuk a vörös vakarmányok okozta bosszúságot.

Szép nyár elé nézünk. A szúnyogirtásért felelős illetékeseknek mit is kívánhatnék? Remélem, idén ők is alaposan kiveszik a részüket a szúnyogetetésből!

Bognár Tünde