Teljesítmény és nemzetiség

Temesvár német polgármestert választott elsöprő többséggel. Németországi német importot, a fiatal Dominic Fritz nem a bánsági sváb kisebbség soraiból származik, hanem Németországból jött, és nem is rendelkezik román állampolgársággal. Ezzel Románia jelképesen viszonozta Németország kedvességét, néhány évvel ezelőtt Görlitz városa romániai bevándorlót választott polgármesternek helyi német jelölttel szembe.

Marosvásárhely Soós Zoltánt választotta polgármesternek, akit függetlenként indult, az erdélyi magyar pártok közös támogatásával. Soós megszerezte a leadott szavazatok abszolút többségét, vagyis románok is szép számban szavaztak rá, nemcsak a város lakosságának kb. 45%-t kitevő magyarok. Maros megye is magyar tanácselnököt választott, a Péter Ferenc RMDSZ-jelöltre leadott szavazatok aránya lényegében megegyezik a megye magyarságának arányával.

Szatmáron és Szatmár megyében is az RMDSZ győzött. Kereskényi Gábor a szavazatok abszolút többségével (52%) szerzett újabb polgármesteri mandátumot, noha a városban a magyarság aránya 40% körüli. Pataki Csaba pedig szintén a magyarság arányát valamivel meghaladó eredménnyel nyerte el a megyei tanács elnöki tisztségét.

Kolozsváron és Nagyváradon a magyar polgármesterjelöltek gyengén szerepeltek, kb. feleannyi szavazatot kaptak, mint a magyarság aránya. Ott fordított volt a tendencia, a magyarság jelentős része szavazott román jelöltekre.

Harminc évvel a rendszerváltás és 13 évvel az EU-s csatlakozás után Erdélyben a nemzetiség jelentősége visszaszorul a teljesítmény javára, különösen a nyitottabb, fejlettebb nagyvárosokban. Egyre inkább az ember számít, nem a nemzetisége. Különösképpen helyhatósági választásoknál, melyek nem annyira politikáról szólnak, sokkal inkább adminisztratív teljesítményről. A város, vagy megye fejlesztése közérdek, a jobb utak, jobb közszállítás, tisztább, szebb városkép, EU-s pénzalapok ügyes lehívása, beruházók, munkahelyteremtések stb. – ezek olyan dolgok, melyek mindenki életkörülményeit javítják, magyaroknak és románoknak egyaránt. Rossz utakon viszont a személygépkocsik egyaránt károsodnak, függetlenül attól, hogy román vagy magyar a tulajdonosa.

Erdély fejlődést akar, s ennek nyomán kezd kibékülni többnemzetiségű jellegével. (A multikulturalizmus fogalmat lejáratták a nyugat-európai balliberálisok, mivel nem az őshonos európai nemzetiségek közötti harmóniára használják, hanem kizárólag a – gyakran muszlim vagy színes bőrű – bevándorlókra).

Erdélyben azonban a valós multikulturalizmus erősödik meg, a nacionalizmusra egyre kevesebben vevők, noha a politikusok olykor még előveszik, adunak tekintve azt. Aligha meglepő, amikor milliós számú tömegek vándoroltak ki Romániából az EU más országaiból, az országban maradtak pedig szintén milliós számban dolgoznak uniós cégeknél, vagy amikor szintén milliós nagyságrendű tömegek járnak rendszeresen Bulgáriába és Görögországba üdülni, Magyarországra fürdőzni, Ausztriába vagy Szlovákiába síelni stb. A határ mentén pedig az is gyakori, hogy Magyarországon vásároltak házat, s onnan járnak be naponta dolgozni Nagyváradra, Szatmárra vagy Aradra. Nemcsak magyarok, románok is! Az utóbbi évek páratlan technológiai fejlődése még inkább elmossa a határokat, különösképpen a szellemieket.

Száz évvel az impériumváltás után az erdélyi lakosság, különösképpen a fiatalabbak egyre határozottabban lépnek a többnemzetiségű Európa kozmopolita útjára. Ez az Erdély lassan egyre jobban hasonlít arra az Erdélyre.