Temetőgyalázás

Kettős gyalázás történt szombaton az úzvölgyi katonai temetőben, amikor román szélsőségesek erőszakkal hatoltak be tömegesen, és 150 fakeresztet állítottak fel. A Calea Neamului és a Frăția Ortodoxă Kárpátokon túlról érkezett tagjai mellett ortodox pópa is „felszentelte” a fakereszteket.

Mindez csupán tíz nappal azután, hogy a Bákó megyei Dormánfalva (Dărmănești) önkormányzata kénytelen volt eleget tenni a végleges bírósági ítéletnek, és eltávolította a négy évvel korábban törvénytelenül felállított betonkereszteket. A Bákó megyei táblabíróság ítélete ugyanis érvénytelenítette a temetőre vonatkozó dormánfalvi önkormányzat kiállította építési engedélyt, és a törvénytelen építmény lebontását rendelte el.

A katonatemető a székelyföldi Csíkszentmárton község területén fekszik, a csíkszentmártoni önkormányzat gondozta, és a magyar közösség mindig is sajátjának tekintette. A katonatemetőt ugyanis még 1917-ben létesítették a magyar hatóságok, az akkori Magyarország területén, amikor a világháború kimenetele és a határok átrajzolása még nem dőlt el, s a harcok még javában zajlottak a térségben. Úzvölgyében nemcsak az első világháború idején voltak véres csaták, hanem a másodikban is. A temetőt is csak akkor használták, oda temették az 1916-os és 1944-es nagy csaták hősi halottjait. Több mint ezer magyar katona, mellettük osztrákok, németek és néhány orosz katona alussza ott örök álmát. Román katonasírok viszont nincsenek a temetőben, a román katonák maradványai szétszórva, az ezeréves határ moldvai oldalán találhatók. A román állam azonban egy évszázad alatt sem vette a faradságot, hogy méltó nyugalomba helyezze saját hőseit!

Ha már a saját hőseiknek járó tisztelettel nem törődött, a szélsőséges román botránykeverők ismét időt és energiát fordítottak a magyar hősök örök álmának megzavarására. Illetve a román igazságügy megcsúfolására. Kettős gyalázat a legjavából.

A fakeresztek engedély nélküli, önkényes elhelyezése nyilvánvaló temetőgyalázat – a temetőben nem nyugszanak román katonák, ahogy a bákói táblabíróság jogerős ítélete is elismerte. Borboly Csaba Hargita megyei tanácselnök a temetőben létesítendő román parcelláról szóló javaslata sem túl szerencsés, mert szembe megy a nemzetközi gyakorlattal – a katonatemetők gondozását nemzetközi egyezmények szabályozzák, Úzvölgyén pedig a magyarokon kívül osztrák, német és orosz katonasírok is vannak. A nemzetközi egyezmények pedig kivétel nélkül a katonák által viselt egyenruhát veszik figyelembe. Csakis azt, semmi mást. Így például a Sztálingrádnál 1943 legelején a román hadsereg soraiban elesett dél-erdélyi magyar nemzetiségű katonák a román hadsereg hősi halottjainak számítnak, ugyanúgy ahogy a néhány kilométerrel arrébb, és időben szinte ugyanakkor, a Don-kanyarnál a magyar hadsereg soraiban elesett észak-erdélyi román nemzetiségű katonák a magyar hadsereg hősi halottjainak számítanak. Sajnos mindkét kategória több ezres nagyságú.

A szélsőséges román botránykeverők azonban nemcsak az úzvölgyi temetőben nyugvó hősi katonák emlékezetét és örök álmát gyalázták meg, hanem a román igazságügyet, vagyis magát a román államiságot. A szombati randalírozással ugyanis semmibe vették a román törvényeket és a román bíróság döntését. Sajnos a román állam sem védte meg becsületét, a provokációt ugyanis előre bejelentették a szervezők, a rendfenntartó szervek azonban semmit nem tettek a temetőgyalázás megakadályozására, ölbe tette kezekkel nézték végig azt.

Hogyan reagál erre a román állam? A román törvény és a bírósági ítélet ugyanis kötelező mindenki számára, még a román nacionalistákra is. A temetőgyalázásért pedig börtönbüntetés jár a román törvények szerint. Vajon felelősségre vonják-e a tetteseket? Beazonosításukkal nem lenne gond, rengeteg felvétel készült, sőt, maguk a randalírozók is büszkélkedtek a szociális médiában „fegyvertettükkel”. Csupán akarat kérdése, hogy a román állam lesújt-e rájuk a törvény erejével.