Testvérből ellenség

Februárban az oroszok még egész Ukrajna meghódítására készültek, három hónap után viszont már annak is örülnének, ha egy szétlőtt kisvárost, Szerevordonyecket megszereznék.

Az oroszok alaposan elszámították magukat, a több, mint három hónapja elhúzódó hódító háborújukban jóformán semmilyen komoly célkitűzésüket sem érték el. Még az orosz határtól 40 kilométerre fekvő, majdnem 100%-ig orosz nyelvű, másfél millió lakosú Harkiv városát sem sikerült elfoglalni, az ukrán hadsereg visszavonulásra kényszerítette a megszálló oroszokat. Délen, a Fekete-tenger gyöngyszeme, Ukrajna tengeri kapuja ellen nem is indíthattak szárazföldi támadást, az ukrán hadsereg megállította a támadókat jó kétszáz kilométerrel az egymillió lakosú, szintén többnyire orosz nyelvű Odesszától. Az elsődleges célpontról, Kijev fővárosról az oroszok már március végén kénytelenek voltak lemondani, az ukrán ellenállás áttörhetetlennek bizonyult. Április derekán stratégiaváltásra került sor, a csapatok áthelyezése nyomán az oroszok a kelet-ukrajnai Donbasz-medence, illetve az azt a Krím-félszigettel összekötő területek meghódítására koncentráltak. Kevés sikerrel, három hónap ostrom után elfoglalták ugyan a porig lőtt Mariupol vértanú várost, létrehozván ezáltal a szárazföldi hidat, de a Donbasz-medencében nem értek el jelentős előrehaladást. Az utóbbi időben Szeverodonyeck városka bevételéért küzdenek. Három hónappal ezelőtt még az egész ország, elsősorban fővárosa volt az oroszok célja, manapság két megye (annyiból áll a Donbasz-medence) és egy ukrajnai viszonylatban jelentéktelen kis városka, Szeverodonyeck a cél!

Három hónap alatt az oroszok óriási pusztítást végeztek a testvérinek nevezett országban, tömegesen gyilkolták a civil lakosságot, nőket erőszakoltak meg, egész vidékeket raboltak ki, több mint 12 millió ukrajnai lakos kényszerült elmenekülni otthonából, kb. fele-fele arányba az ország más vidékeire és külföldre, főleg Lengyelországba. Az ukrán hadsereg meglepően kemény ellenállása nyomán már közel kétmillió menekült visszatért, főleg Kijevbe és környékére, de immár Harkivba is. Kérdés, hogy közülük hányan kényszerülnek szülőföldjük újbóli elhagyására, az oroszok ugyanis több száz iskolát, kórházat, színházat, közintézményt és több ezer tömbházat romboltak le, a visszatérő menekültek gyakran azt tapasztalják, hogy lakásuk, munkahelyük, vagy egész városrészük eltűnt a föld színéről, rokonaik, ismerőseik pedig a temetőbe jutottak a nagytestvér „felszabadító” hadműveletének „köszönhetően”. Vajon mit érezhetnek ezen – orosz nyelvű – szerencsétlenek a lelkük mélyében? Borítékolható, hogy nem lángoló oroszpárti testvéri szeretetet, inkább az ellenkezőjét!

Az orosz szárazföldi támadások nem az eleve csontvelőig oroszellenes ukrán hazafiak magterületeit, nyugat-Ukrajnát érték, hanem éppenséggel az erősen szovjet-nosztalgiás, szolidan orosz nyelvű déli és keleti országrészeket. Melyek az előző, 2014-es orosz agresszió ellen a Moszkva-párti politikai alakulatok erődjeinek számítottak. Az akkori agresszió a nyugati orientáció karjaiba taszította őket is, 2014 óta jóformán nincs olyan párt, amely megkérdőjelezné az EU- és NATO-tagságot, a keleti és déli országrészek is erre szavaznak. Végül is 2014 óta több mint egymillióan menekültek el a Krímből és Donbaszból.

Immár nem csupán fizikailag menekülnek az oroszok elől. A moszkvai patriárka kötelékébe tartozó ukrajnai ortodox egyház a minap jelentette be, hogy a hívek nyomására megszakítja kapcsolatait az orosz egyházzal, Kiril moszkvai patriárka ugyanis támogatja az orosz agressziót. Mint ismeretes, 2018–19-ben a konstantinápolyi pátriárka, vagyis az ortodox egyház legfelsőbb vezetője elismerte a korábbi disszidens ukrán autocefál egyházat, pontosabban annak Moszkvától való függetlenségét. 1686 óta ugyanis Ukrajna területe a moszkvai pátriárkák alá tartozott, néhány éve viszont önálló nemzeti egyházzá alakult. Moszkva befolyása azonban megmaradt, nem mindenki állt át az ukrán autocefál nemzeti ortodox egyházhoz, a papok, a hívek és a templomok jelentős része továbbra is a moszkvai pátriárka alattvalója maradt. Pontos adatok nincsenek, de tavalyi becslések szerint az ukrajnai ortodoxok mintegy 60% az önálló ukrán egyház tagja, 25% a moszkvai pátriárka alattvalója, a maradék 15% pedig egyszerűen ortodox, nem is tudja, hogy temploma és gyülekezete melyik irányzathoz tartozik. Nos, a minap éppen ezen oroszpárti keménymag jelentette be, hogy megszakítja egyházi kötődését Moszkvához.

Putyin elvileg az „orosz világ” (Russzkij mir), vagyis az orosz nyelvű és orosz érzelmű közösségek egyesítése céljából támadta meg Ukrajnát. A valóságban éppen az ellenkezőjét érte el, Oroszország ellen fordítja még korábbi szimpatizánsai keménymagját is. Méghozzá tartósan. Szándéka ellenére, Putyin az orosz világ legnagyobb rombolója lett, semmilyen külső propaganda sem tudna ilyen mély oroszellenes érzelmeket ültetni Ukrajna orosz nyelvű lakosságába, mint az orosz fegyverek okozta szenvedés.