Történelmi lélekvándorlás Közép-Európa városaiban

Négy lengyel és négy ukrán városban zajlik a napokban a labdarúgó-Európa-bajnokság. Manapság Varsó, Gdansk, Wroclaw és Poznan lengyel városok, míg Kjiv, Lviv, Harkiv és Donyeck ukránok.Száz évvel ezelőtt – és általában a történelem során – bizonyára óriásit csodálkozott volna a világ ennek hallatán: három német, két lengyel és három orosz városként említették volna a meccsek házigazdáit. Sőt, egyes mai elnevezéseket fel sem ismertek volna, még a lengyelek és ukránok sem, nemhogy a külvilág. Nem is csoda, hiszen akkoriban Lengyelország és Ukrajna nem is létezett, előbbi 1918-ban nyerte vissza önállóságát 123 év nemlét után, utóbbi pedig 1991-ben lett független a szovjet birodalom szétesésénél.A Donyeck elnevezés csak a hatvanas évekből származik, egy évszázada még Juzovka volt a bányatelep neve, a kőszénbányászatot elindító angol Hughes neve után, oroszos kiejtéssel, majd 1924-től Sztalino elnevezéssel szerepelt a Szovjetunióban. Az ukrán Harkiv vagy Kjiv is furcsán hangzott volna az ismertebb orosz változatok, Harkov, illetve Kiev helyett. Mindháromra orosz városként (Juzovka/Donyeck esetében bányatelep) tekintettek volna, hiszen hivatalos ukrán elnevezésűk ellenére még manapság, a független Ukrajnában is oroszul beszélő városok. Ennek ellenére Kjiv ukrán érzelmű, míg Harkiv és Donyeck nemcsak nyelvileg, hanem érzelmileg is oroszok maradtak, az oroszbarát politikai erők fellegvárai.A negyedik mai ukrán házigazdát, Lvivet sem tekintették volna ukrán városnak, amikor az Osztrák–Magyar Monarchia negyedik legnagyobb városát a lengyel Lwów, vagy a német Lemberg elnevezés alatt ismerték, s a monarchia lengyel központja volt, majd 1918 után Lengyelország harmadik legnagyobb városa. A város 140 000-es lakosságának kb. kétharmada lengyel volt, zsidók, németek és örmények mellett az akkoriban a monarchiában ruténként ismert ukránok pedig olyan 10% körüli kisebbséget alkottak. A Habsburg Monarchiához való tartozása ellenére Galícia fővárosa, Lwów egyértelműen lengyel város volt, annak is tekintette a külvilág. Ugyanúgy, mint az orosz birodalmon belül autonóm lengyel királyság fővárosát, Varsót (Warszawa). E kettőt mondhatni mindig is lengyel városoknak tekintették egészen 1945-ig, amikor a lengyelek nagy tiltakozása és fájdalma ellenére a Vörös Hadsereg elszakította Lwówot az anyaországtól, őshonos lengyel lakosságának nagy részét pedig elűzték etnikai tisztogatás során. Némi lengyel kisebbség azonban a mai napig megmaradt az időközben ukránul beszélő, hajthatatlanul oroszellenes és nyugatorientált városban, az ukrán nemzeti érzelem fellegvárában. A lengyelek ma is úgy tekintenek rá, mint például a pestiek Kolozsvárra.100 évvel ezelőtt Gdansk és különösképpen Wroclaw azonban még a lengyel fülnek is fölöttébb furcsán hangzott volna, a külvilág pedig fel sem ismerte volna bennük Németország nagyvárosait, Danzig-ot, illetve Breslau-t. Posen/Poznan esete valamelyest eltérő: noha ugyanúgy, mint a másik kettő, Németországhoz tartozott, sőt, az első világháborús német nemzeti hős, későbbi köztársasági elnök Paul von Hindenburg feldmarsall szülővárosa volt. 1918 előtt a németországi lengyel kisebbség központja, 125 000 fős lakossága körülbelül fele-fele arányban volt német és lengyel. Ellenben 1945-ig Danzig lakossága 96%-ban német, s csak 4%-ban volt lengyel, ami mégis “magas” arány Szilézia (németül Schlesien, lengyelül Slask) fővárosa, Breslau (magyarul Boroszló) hasonló helyzetéhez képest: a németek aránya meghaladta a 99%-ot, míg a lengyeleké 1945 előtt sohasem érte el az 1%-ot. A városnak nem is volt közhasználatban álló lengyel neve, a polákok is a német Breslaut használták.1945 óriási fordulatot hozott, amikor a Szovjetunió bekebelezte Kelet-Lengyelországot, vagyis az 1939 előtti államterület kb. felét. Beleértve a nemzeti szentélyt, Lwów városát is, noha a lengyelek foggal-körömmel ragaszkodtak hozzá. Lengyelországot pedig olyan 200 kilométerrel nyugatabbra tolták, vagyis kárpótlásként megkapta a korábbi Kelet-Németország színtiszta német lakosságú területeit, ahonnan a történelem legnagyobb etnikai tisztogatása révén több mint 10 millió németet űztek el. Így lett Danzigból Gdansk, és Breslauból Wroclaw. Utóbbit kimondottan Lwówért cserébe kapták, noha eleinte a lengyelek mindenáron tiltakoztak a csere ellen: történelmileg, szellemileg vagy emberileg az égvilágon semmi közünk Breslauhoz, Lwów viszont nemzeti szentélyünk bármilyen szemszögből nézzük címen. Hasonló esetben a magyarságot is biztosan sokkolná, ha például át kellene adni – és magyaroktól kiüríteni – Debrecent és cserében a románoktól teljesen kiürített Craiovát kapnák helyette, még ha az nyomban színmagyar lakosságúvá is válna. Mondani sem kell, hogy a németek számára is óriási trauma Breslau elvesztése, amelyet ugyanolyan ízig-vérig németnek tekintettek, mint Berlint. 450 000-es lakosságával 1910-ben Breslau Németország hatodik legnagyobb városa volt (akkoriban Bukarestnek kb. 280, Temesvárnak pedig 70 ezres lakossága volt), 1939-ben pedig 660 000 lakossal a hetedik legnépesebb.Galícia és Szilézia esetében mégis a történelem, a normalitás, a méltóság és az emberi józanság teljes megerőszakolása történt Sztálin óhajából 1945-ben, s Lwów akarata ellenére Breslauba költözött. A hazájukból kiűzött lwówiakat Breslauba telepítették, az egyetemet is átköltöztették közintézményekkel együtt, akárcsak Jan Sobieski lengyel király monumentális szobrát és számos más lengyel emlékművet. Eleinte nem is akartak lengyel nevet keresni, az egyszerű Nowy Lwów kézenfekvőnek tűnt. Moszkvának azonban nem tetszett az elvesztett régi haza emlékét magában hordozó név, Lengyelország tehát kénytelen volt kitalálni a Wroclaw elnevezést, illetve a semmiből 1000 évvel ezelőtt véget ért állítólagos lengyel történelmet fabrikálni Breslau és Szilézia számára. Mert valós történelmében jóformán semmilyen lengyel elem sincs, az évszázadokon keresztül színtiszta német volt 1945-ig.Wroclaw kettő az egyben, mint a reklámban: Lwów szelleme Breslau testében, tartja a lengyel közmondás. Csupán mai kb. 600 000-es lakossága kisebb egy Déványival az 1939-es csúcshoz képest. Szczecin helyzete hasonló: Nowy Wilno, avagy Wilno (Vilnius) lengyel lelke Stettin német testében, ott viszont nem rendeztek meccseket az Eb-n.Hasonló etnikai tisztogatás történt Günter Grass Danzigjában is, szülővárosa az onnan kiűzött Nobel-díjas író műveinek fő témája, idős kora ellenére gyakran visszatér Gdanskba, Danzig szellemét keresni.Remélhetőleg a mai fiatalok közül senkinek sem kell majd más országba utaznia meglátogatni elvesztett szülővárosát. Remélhetőleg a városok, vidékek rémséges lélekvándorlása nem ismétlődik meg soha többé!