Türelemjáték itt, normalitás ott

Érthetetlen – legalábbis számomra –, hogy az oltással foglalkozó hivatalosságok, politikusaink – akik, ha mást nem, legalább szólhatnának az illetékeseknek, hogy: gyerekek, ez így nincsen jól – nem értik, miért rossz az, ahogyan jelen pillanatban működik a feliratkozás az oltásra Romániában.

Mielőtt továbbmennénk, lássuk, hogyan csinálják ezt tőlünk pár tíz kilométerrel odébb, Magyarországon. Az idősek, a nyugdíjasok – azaz a 60 év fölöttiek – kapnak egy levelet, amelyet kitöltve (hadd ne térjünk most ki a kérdésekre) és azt visszaküldve (a visszaküldés is ingyenes) regisztrálnak az oltásra. Aztán néhány napon belül telefonálnak nekik, hogy mikorra számíthatnak magára az oltásra. (És, mily meglepő, akkor is értesítik őket, szintén telefonon, ha az előzőleg telefonon közölt időpont valamilyen oknál fogva éppen nem aktuális. Ekkor újabb időpontot kapnak.)

Ehhez képest nálunk, Romániában a 65 év fölöttiek számára kitalálták a türelemjátékot. (A 65 év alattiak eleve később következnek, és mivel többen vannak, mint az idősek, akkor jönnek csak az igazán nagy türelemjátékok!) Akár a számítógépes platformon való regisztrálást, akár számítógép hiányában (vagy annak kezelésének a körülményessége miatt) a telefonos regisztrálást választják. Ha a számítógépen (laptopon, okostelefonon) próbálkoznak, akkor egyrészt leshetik naphosszat, hogy mikor kapják el működőképesnek a regisztrálási platformot – reggel 6-7-kor esetleg, netán jobban járnak, ha éjszaka is megpróbálják. Másrészt, ha a gyerek, unoka, szomszéd, rokon, ismerős segítségére szorulnak, akkor ugye azoknak az idejéhez kell alkalmazkodniuk, illetve türelmüket igénybe venniük. Ha telefonon próbálkoznak, akkor is hatalmas türelemjáték, ameddig egyáltalán kicseng a telefon, és várakozásra kér a robot. És aztán vársz, mert ha már elkaptad a számot, akkor már csak kivárod, hogy végül egy kedves emberi hanggal beszélhess. Hogy közben már a falra másznál, ez egyáltalán nem érdekli az illetékeseket. És akkor térjünk rá a türelemjáték második fázisára, mert ha csak a fentebb leírtakból állna a regisztrálási bonyodalom, akkor még úgy, ahogy, de jó lenne. De nem, ott vagy a platformon, vagy a telefon másik végén, és megtudod, hogy nincs hely, csak teszem azt Suceaván, vagy ki tudja hol a megye vagy az ország másik végében, ahová az aradi 65 éven felüli biztosan nem fog elutazni. Semmi baj, mondanád, tessék engem akkor későbbre programálni, de rögtön meg is tudod, hogy azt NEM lehet, és azt sem lehet, hogy felvegyék az adataidat, és amikor van hely, akkor értesítsenek erről. Nem lehet és passz! Az egyedüli esélyed, ha mégis annyira akarod az oltást, hogy próbálkozz másnap, harmadnap, ameddig egyszer majd csak sikerülni fog. Kezd elölről a türelemjátékot.

Lehetséges, hogy vezetőink, az illetékesek, a politikusok számára ez jelenti a 2019-es államelnöki választásokkor meghirdetett normalitást, de a 65 éven felüliek valahogy biztosan nem így képzelték el és gondolják.

Számomra továbbra is érthetetlen, hogy az oltással foglalkozó hivatalosságok, politikusaink mindezt nem értik.

És az is érthetetlen, hogyha már csak ennyire körülményesen sikerült mindezt megoldani, és ez a lehető legjobb módszer, amit képesek voltak kitalálni és alkalmazni, akkor hogyan lehetséges, hogy legalább pártszinten nem sietnek a választók, választóik segítségére. Nem látom, hogy a médiumokban hemzsegnének a pártok hirdetései, vagy a postaládákban tolakodnának a prospektusok – mint történt az a választások előtt –, amelyek arra buzdítanák azon időseket, akik a regisztrálásban segítségre szorulnak, hogy keressék fel irodáikat, mert ők szívesen segítenek nekik.

Egyetlenegy ilyen hirdetést, prospektust sem láttam, sem a PNL, sem az USR, sem a PSD, de még az RMDSZ vagy teszem azt az EMNT részéről sem!