Úzvölgye

Alaptalannak ítélte a Bákó megyei táblabíróság az úzvölgyi katonatemető perében benyújtott fellebbezést, és megerősítette a Csíkszentmártonnak kedvező alapfokú ítéletet. Az ítélet érvénytelenítette a temető román parcellájába kiállított építési engedélyt, és a törvénytelen építmény lebontását rendelte el.

Ahogy várható volt, az erdélyi magyarság vezetői örömmel fogadták a végleges döntést, a katonatemetőt ugyanis a székelyföldi Csíkszentmárton község gondozta, és a magyar közösség mindig is sajátjának tekintette. A katonatemetőt ugyanis még 1917-ben létesítették a magyar hatóságok, amikor a világháború kimenetele még nem dőlt el, s a harcok még javában zajlottak a térségben. Úzvölgyében nemcsak az első világháború idején voltak véres csaták, hanem a másodikban is. A temetőt is csak akkor használták, oda temették az 1916-os és 1994-es nagy csaták hősi halottjait. Több mint ezer magyar katona, mellettük osztrákok, németek és néhány orosz katona alussza ott örök álmát. Román katonasírok viszont nincsenek a temetőben, a román katonák maradványai szétszórva, az ezeréves határ moldvai oldalán találhatók. A román állam azonban egy évszázad alatt sem vette a faradságot, hogy méltó nyugalomba helyezze saját hőseit.

Ha már a saját hőseiknek járó tisztelettel nem törődött, Dormánfalva (Dărmănești) önkormányzata időt és energiát fordított a magyar hősök örök álmának megzavarására. 2019 márciusában a moldvai önkormányzat saját közvagyonává nyilvánította az úzvölgyi katonatemetőt, és áprilisban önkényesen román parcellát alakított ki a Hargita és Bákó megye határán fekvő, Csíkszentmárton községhez tartozó, elnéptelenedett Úzvölgye település sírkertjében!

Rosszindulat és tudatos gonoszság a legjavából. Hatványozott aljasság. Egyrészt Dormányfalva a szomszédos Csíkszentmárton tulajdonát sajátította ki önkényesen. Másodjára temetőgyalázat – a betonkeresztek felállítására kiadott engedély annak tekinthető, mivel a temetőben nem nyugszanak román katonák. A bákói táblabíróság jogerős döntése ezeket helyezte hatályon kívül. Nem is hozhatott volna más döntést, a helyzet annyira nyilvánvaló. Az esetleges nemzetközi következményeket nem is említve –a katonatemetők gondozását nemzetközi egyezmények szabályozzák, Úzvölgyén pedig a magyarokon kívül osztrák, német és orosz katonasírok is vannak. A nemzetközi egyezmények pedig kivétel nélkül a katonák viselte egyenruhát veszik figyelembe. Vagyis a Sztálingrádnál 1943 legelején a román hadsereg soraiban elesett dél-erdélyi magyar nemzetiségű katonák a román hadsereg hősi halottjainak számítanak, ugyanúgy ahogy a nem sokkal arrébb, és időben szinte ugyanakkor, a Don-kanyarnál a magyar hadsereg soraiban elesett észak-erdélyi román nemzetiségű katonák a magyar hadsereg hősi halottjainak számítanak. Sajnos mindkét kategória több ezres nagyságú.

A bákói táblabíróság jogerős ítélete véget vet a dormánfalvi önkormányzat durva törvény- és kegyeletsértésének. Annak következményeit azonban nem orvosolja. A dormányfalvi önkormányzat – valószínűleg háttérből szervezett – önkényes döntése ugyanis országos méretű nacionalista hullámot eredményezett. Addig a románságnak fogalma sem volt az elnéptelenedett falu határában, hegyi katlanokban rejlő katonatemető létezéséről, 2019 júniusában viszont lezajlott a jelképes „harmadik úzvölgyi csata” is. Több ezer román „megemlékező” erőszakkal nyomult be a temetőbe, hogy részt vegyen a román parcella és emlékmű román ortodox felszentelésén, miközben a székelyek élőlánccal próbálták ezt megakadályozni, s csak a szerencsén múlott, hogy nem történt újabb vérontás. Az AUR színrelépése nagyrészt az akkori eseményekre vezethető vissza. Vajon ezekért felelősségre vonják-e a tetteseket? A dormánfalvi önkormányzat vezetőire ugyanis nem vonatkozik parlamenti immunitás, tetteik viszont magyarellenes uszításnak is tekinthetők.