Veszélyes autóbuszmegálló

Most már megértem, miért nincsenek egyáltalán elragadtatva az Újaradra utazók a 3-as villamost helyettesítő 3B autóbusz belvárosi végállomásával. Szombaton volt alkalmam utazni a járaton. A Váralja negyeddel szemben lévő kynológiai park avató ünnepségére még gyalog mentem a Várhídon át, majd a Maros part mentén pár száz métert, mire célhoz értem. Visszafele megvártam a 3B autóbuszt, amelyik éppen azon az útvonalon közelíti meg Újaradot. Jó tízpercnyi várakozás után befutott, felszálltam, s már indult is tovább. Megállás nélkül haladt a Romana tér szomszédságában, a Decebal utcából nyíló rövid, szűk utcácskában (Romulus Cărpinişan a neve) lévő végállomásig. Ahol már legalább harmincan várakoztak, a keskeny járdán zsúfolódva.

Ez még hagyján, az ilyesmihez hozzá van szokva az aradi ember, ahhoz azonban már kevésbé, hogy várakozás közben Damoklész kardjaként a feje fölött lebegjen a veszélyre figyelmeztető felirat: Vigyázat, hullik a vakolat! Amely időnként valóban hullik, ez meglátszik a málló vakolatú ház előtti járdán is. De hol várakozzék az utas, ha éppen ott jelölték ki az ominózus autóbusz megállóját?! A „kijelölők” bizonyára észre sem vették a figyelmeztető táblát. Vagy nem akarták észrevenni. Esetleg arra várnak, hogy valakinek valóban a fejére essék egy jókora darab vakolat. Az nyomós ok lenne a változtatásra.

(Balázs)