Virtuális lakat a jobboldal szájára

Szólásszabadság, vagyis arról lehet szólni, ami szabad, viccelődött Hofi annak idején a szocialista „népi demokráciák” cenzúráján. A véleménykorlátozás a totalitárius rendszerek jellemzője, az ideológiai kényszerzubbonyban fél évszázadig tengődő Kelet-Európa saját bőrén tapasztalta. S közben irigyelte a Nyugatot és az USA-t a valós szólásszabadság miatt.

Azóta fordult a kocka, manapság a szólásszabadságot az USA-ban, a szólásszabadság hazájában korlátozzák, méghozzá drasztikusan. Több internetes közösségi média letiltotta Donald Trump, még hivatalban lévő elnök fiókjait, sőt, a nagy internetszolgáltatók a jobboldali kommunikációs platformok hozzáférhetőségét is megszüntették több millió ember számára! A technológiai óriások (Twitter, Facebook, Amazon, YouTube stb.) összejátszottak, hogy teljesen eltüntessék a szólásszabadságot az internetről, panaszkodott az ellehetetlenített Parler szociál-média működtetője. Az internetes cenzúrát bevezető techóriások vezetői – a véleményformálásban szintén jelentős szerepet játszó hollywoodi sztárokhoz hasonlóan – szinte egytől egyig balliberális beállítottságúak.

A cenzúrát azzal indokolják, hogy Trump elnök közösségi médiában tett bejegyzései révén bújtatta fel híveit a washingtoni Capitolium múlt heti megrohamozására, a Parler platformon pedig gyűlöletkeltő és valótlan hírek terjengnek. Kétségtelen, Trump tiltakozásra szólította híveit az állítólagos – ámde bizonyítatlan – választási csalás ellen, erőszakra és a Capitolium megrohamozására azonban egy szóval sem bíztatta őket.

„Érdekes” módon a techóriások vezetői nem tekintették gyűlöletkeltésnek a BLM-mozgalom (fekete életek számítanak) és a vele együtt fellépő Antifák heteken át tartó, folyamatos és szisztematikus törés-zúzását, szimpla utcai járókelők, bolttulajdonosok ellen elkövetett fizikai agresszióját, gyújtogatását és szobordöntögetését, nem tiltottak le senkit a platformjaikon zajló ilyen jellegű szerveződések miatt. Kamala Harrist, Biden leendő alelnök asszonyát sem tiltották le, amikor a BLM–Antifa-tüntetéseket támogatta nyilvánosan. Irán teljhatalmú ajatollahját sem tiltották le, amikor Izrael eltörléséről twittelt! Iszlám terroristákat, diktátorokat, maffiózókat, vagy köztörvényes bűnözőket sem tiltottak le, amikor hívek toborzására, vagy nézeteik terjesztésére, vagy gyilkosságra bujtásra használták fel a közösségi médiát, mint például az októberben Párizsban lefejezett francia tanár esetében! Azokat sem tiltottak le, akik a koronavírus-járványt tagadják az említett platformokon.

Alexej Anatoljevics Navalnîj, az orosz titkosszolgálat megmérgezési kísérletét túlélő orosz disszidens a szemet szúró kettősmérce miatt ítélte el kemény szavakkal az amerikai techóriások cenzúráját. „Ne mondják nekem azt, hogy a Twitter szabályzatának megsértéséért tiltották le Trumpot. Én évek óta naponta kapom a halálos fenyegetéseket, de a Twitter senkit sem tiltott le emiatt”. Az orosz disszidens szerint Trump letiltása elfogadhatatlan cenzori döntés, melyet ismeretlen emberek hoztak, átláthatatlan eljárás szerint, érzelmi és személyes politikai megfontolások alapján. Egyszóval önkényesen.

Ha a politikai korrektségbe csomagolt balliberális véleményterror a hivatalban lévő amerikai elnököt – úgymond a világ leghatalmasabb emberét – letilthatja, akkor bármikor és bárkivel megteheti. Milliós nagyságú közösségek vélemény-nyilvánítását lehetetlenítik el, méghozzá a „tolerancia”, „sokszínűség” és „pluralizmus” nevében.

Déjà-vu? Annak idején a szólásszabadságot a szocialista államok alkotmányai is rögzítették, még az 1936-os sztálinista szovjet alkotmány is. Olyan törvényes kiegészítésekkel, hogy a szólásszabadság nem terjedhet ki a rendszerellenes/szovjetellenes propagandára. Azaz „a szovjet rendszer vívmányait negatív fénybe feltüntető hamis hírekre”. Ennek nyomán nyilván könnyű volt rendszerellenes propagandának bélyegezni bármilyen kritikát.

Fölöttébb aggasztó, hogy a szabadság bástyája, az USA ilyen irányba halad. A szólásszabadság soha nem lehet egyirányú, nemcsak az egyeseknek tetsző vélemények hangoztatását jelentheti. Végül is a demokrácia éppenséggel az eltérő vélemények ütköztetésén és az ezek közötti szabad választásokon alapul, anélkül, hogy bármilyen önjelölt világboldogító megszabná, hogy mi az elfogadható és mi nem. A techóriások is „vaskézzel taszítják az emberiséget a boldogságba”, mint annak idején Lenin és elvtársai, ellehetetlenítve a máskép gondolkodókat. De hát ez még az elvtársaknak sem sikerült, több évtized alatt sem. A kritikus hangokat szamizdatba kényszerítették (ami oroszul önkiadást jelent) ugyan, de elhallgattatni és eltüntetni nem tudták.