Virtuálisan

A „virtuális” szónak, kifejezésnek, azt hiszem, soha nem volt akkora aktualitása, népszerűsége, mint napjainkban.

Az Idegen szavak szótára szerint a virtuális jelentése látszólagos, elképzelt, nem valódi, lehetséges, de néhány más jelentés is kapcsolható hozzá, az interneten hosszú teóriák olvashatók róla.

Hogy miért nem volt eddig hasonló népszerűsége?

Mert hogy mostanában tört ki a példátlan európai és világfelfordulást előidéző koronavírus-járvány és -őrület.

Hol volt eddig olyan, például, hogy Európa – de legalábbis az Unió – vezető államférfiúi virtuálisan üljenek össze, azaz lényegében ki se mozduljanak irodáikból, csak a modern hírközlő eszközök segítségével kommunikáljanak, vitatkozzanak egymással? (Jó, telefonon – évtizedekkel ezelőtt már létezett az. ún. „vörös drót” az USA és a Szovjetunió között –, vagy újabban videón, skypon keresztül már régóta értekeztek, többnyire csak párosával.) Románia meg más országok parlamentje (meg kormánya) manapság egy ideje virtuálisan ülésezik, anélkül, hogy tagjai valóságosan találkoznának. A különböző rendű-rangú iskolák jó ideje be vannak zárva, s a tanárok (több-kevesebb sikerrel – inkább kevesebbel, mint többel) próbálkoznak a virtuális oktatással, egy olyan „műfajjal”, amelynek eddig múltja és tapasztalata nemigen volt, s mint ilyen, aligha lehet igazán eredményes, bár a semminél kétségtelenül sokkal több. Még akkor is, ha a virtuális oktatás létfontosságú feltételei közül sokfelé – mondjuk Romániában, az ehhez szükséges műszaki feltételek: számítógép, tablett, okostelefon – hiányoznak, hogy a felfogásbeli problémákról ne is beszéljünk.

Most úgy tűnhet, hogy a világ virtuálisan, bizonyos szegmentumaiban egészen jól működhet.

A bankok, a tőzsdék és más pénzintézetek ügyeit például távolról, virtuálisan is intézni lehet. De nem jutottunk odáig, hogy a kenyér-tej-ruha-cipő-autó-traktor stb. előállítását látszólagosan, elképzelt módon megoldja az emberiség, amely a spárgát, földiepret, salátát stb. is csak hagyományos módon tudja betakarítani (ehhez, mondjuk Németországban, román vendégmunkások verejtékes munkájára van szükség), a betegeket virtuálisan kórházba szállítani és gyógyítani (szerte a világon), az utakat aszfaltozni, egy közönséges csőtörést kijavítani...

Ma még, a XXI. sz. második évtizedének végén legalábbis nem tudja.

Hogy mire lesz képes egy-két évszázad múlva, azt elképzelni sem tudjuk. Aki nagyon kíváncsi rá, várja ki.