Zűrzavar

Földi világunk a harmónia világa, ha az Univerzum részeként tekintünk rá. Mert leszámítva a periodikusan jelentkezett természeti katasztrófákat, millió évek óta a Nap felkel, a csillagok ott ragyognak az égen, a fák az ég felé nőnek, a növények kibújnak a földből, aztán egy bizonyos idő után elhervadnak és így tovább. Az ember megjelenésével a Földön, ez a Harmónia, az Összhang, meg lett zavarva. Erről kár is vitatkozni ez – sajnos – így van. Aki ezt nem hiszi, lapozza végig hatalmas történelemkönyvünket, a kezdetektől, napjainkig.

A harmónia, tehát az összhang ellentéte a zűrzavar, ami azt is jelenti, hogy a dolgok rendezetlenek, nem átláthatók, és így tovább, még boncolgathatjuk a kifejezéseket, azt is mondhatjuk: a helyzet kaotikus.

Nem nyugszunk a bőrünkben, és nem elég, hogy néha a természet haragjával és szeszélyével kell megbirkóznunk, hanem a csak az emberre jellemző gyarló tulajdonságok birtokában – mint az önzés, kapzsiság, hatalomvágy – állandóan veszekszünk, vitatkozunk, és háborúk soha véget nem érő sorában irtjuk egymást.

A XX. század történelmünk legszörnyűbb százada volt, az emberirtás százada. És mindez a tudományos, technikai, szociális és más területek eddig legfejlettebb időszakában. A XXI. századra valami mást reméltünk. Az emberi értelem diadalát, békét, nyugalmat és jólétet mindenkinek.

Két évtized elteltével mit látunk? Csak néhány példa: Európában az uniós parlamenti választások előtt, szinte hisztérikus hatalmi harc zajlott, ahol a szembenálló felek válogatás nélkül osztogatták az övön aluli ütéseket. Nem láttuk a legcsekélyebb igyekezetet sem, hogy Európa politikai vezetői a kontinens jövőjéről valamelyest közös álláspontot képviseljenek, pedig e nélkül semmi pozitív változásra nem lehet számítani. Mindenki úgy beszél erről az eseményről, mintha utána egy más világ kezdődne. Pedig lényegében semmi nem fog változni. Mert a bevándorlás okait, problémáit és alakulását a strasbourgi parlament eddig sem tudta, a jövőben sem tudja befolyásolni. A tömeges migráció okait kell orvosolni, és ez a világpolitika feladata. A világpolitikában azonban nem Európa van első helyen. A világ egyik legrégibb birodalma, a Perzsák utódai, dacolnak a világ legfiatalabb szuperhatalmával. Az Egyesült Államok és Irán közötti konfliktus veszélyezteti a világbékét. Ez a szembenállás érvényes a még egyetlen kommunista állam, Észak-Korea politikájára is. A hatalmas ázsiai birodalom, Kína, egyelőre nem kardcsörtető, de gazdasági és geopolitika ambíciói súlyos terhet jelentenek a nyugati civilizáció számára. Ez a Nyugat azonban nem egységes, mert lassan elveszti kohéziós erejét, mert elveszti keresztény értékeit. A riasztó példákat még sorolhatnám.

A világunkra erőltetett gazdasági globalizáció, mely egy individualista, mértéktelen növekedést és fogyasztást erőltető rendszert épített fel, a pusztulásba kergeti a világot, mert nem veszi tudomásul, hogy Világunk véges, tehát a növekedés sem lehet végtelen. A globalizációt irányító erők feláldoznák a nemzetállamokat, ledöntenék a család és vallás társadalmi alapköveit, a civilizációkat, kultúrákat összekevernék, tekintet nélkül fajra, vallásra, nyelvre, nemzeti identitásra, vagy az óriási mentalitás- és szokásbeli különbségekre. Mindent feláldoznának a pénzszerzés, és a növekedés oltárán.

Világunk nagy veszélyben van, mert az emberek gondolkodását megzavarták, a pénz mágikus ereje, misztikuma kézben tart minket, és hatalmából nehéz lesz szabadulni.

Új, modern prófétákra lesz szükség, hogy egy olyan szellemi forradalmat hirdessenek, amely megváltoztatja az emberiség gondolkodásmódját és kierőszakolhat egy paradigmaváltást a jelen politikájában. Ha ez nem következik be továbbra is zűrzavarban, káoszban, és bizonytalanságban élhetünk. Rajtunk a sor, gondolkozni kell, félretenni a személyes érdekeket, és mérlegelni, hogy milyen út vezethet egy olyan társadalom felé, ahol – mondjuk így – az Isten elrendelte és megérdemelt Harmónia uralkodik.

Hollai Hehs Ottó, Budapest