Családterápia

A Schönstatti Márianővérek Közösségének tagja, a temesvári születésű Böbe nővér megőrizte becenevét, így szólítják a schönstatti közösségen belül, akárcsak egykori osztálytársai, barátai, ismerősei, ami ezúttal számomra is megkönnyíti a beszélgetést, hisz iskoláskora óta ismerem őt. És hadd tegyem hozzá, hogy mit sem változott az évek során. Megőrizte derűjét, közvetlenségét, mosolyát, így hát szinte magától adódott a kérdés:– Mi szél hozta haza? A honvágy?– Repülő hozott, mert aránylag az a legolcsóbb és leggyorsabb közlekedési eszköz. Sokat utazom, mivel a mozgalom, amelynek keretében dolgozom, a keresztény családokra szakosodott, a velük való kapcsolatfelvétel, családcsoportok létrehozása, találkozások szervezése, előadások tartása a feladatom.– Milyen célt szolgál a családmozgalom?– Kettős célt követ: segíteni a tiszta, egészséges szellemű keresztény családok megerősödését, az apostoli cél pedig olyan családokat keresni, találni, akik mellénk állnak, magukénak vallják a keresztény értékeket, és személyes példájukkal, jó szervezőkészségükkel tudnak hatni másokra. Szükség van erre, mert a mai kor nehézségei, téves nézetei, az elidegenedés a család intézményének meggyengüléséhez vezetett, sőt, a létét veszélyezteti. A laza erkölcs, az egyneműek társas viszonya, a gyermekáldás elutasítása, a meggyengült szülő-gyermek kapcsolat, az önzés –  megannyi felkiáltójel figyelmeztet, hogy beteg a társadalom. Nyugaton inkább, mint keleten. Évekkel ezelőtt azt hittük, hogy minden, ami jó, ami haladó, követésre méltó, nyugatról jön. Nos, kiderült, bebizonyosodott ennek az ellenkezője. Az anyagi javak utáni hajsza, a sikerélmény, az érvényesülés mindenáron való megszerzése érzelemszegénnyé formálja az embereket. A családtagok alig találkoznak, nem beszélgetnek egymással, a nevelés feladatát rábízzák a televízióra, a világhálóra, az utca, kétes barátok, rossz társaságok formálják a maguk képmására a gyermekeket és fiatalokat. Látjuk, milyen eredménnyel! A nyugati országokban a nemzedékek között mélyül a szakadék, a gondoskodásra szoruló, szeretetre vágyó idős szülők az öregotthonokba szorulnak, és ez ott természetes. Istennek hála, idehaza ez még kirívó esetnek számít, nem jellemző a kirekesztettség, ettől megkímélik idős szeretteiket a családok. És a gyermekek otthon, szüleiktől látják, tanulják a példát. A szép szó, a türelem, a nézeteltéréseket követő kibékülések, az egymás iránti érdeklődés, segítségnyújtás, az öröm megosztása mind-mind a szeretet megnyilvánulása. Ettől család a család. Ennek hiánya vezet a depresszióhoz, az eltévelyedéshez, nemegyszer az öngyilkossághoz. Menteni, megtartani, gyógyítani kell a családokat és vállalni a gyermeket! A sokgyermekes családok nálunk nem érzik a társadalom és környezetük megbecsülését, tiszteletét. Eluralkodott az a felfogás, hogy akinek sok gyermeke van, az vagy valamilyen szektának a tagja, vagy cigány, vagy beteg gondolkodású – hogy finoman fejezzem ki magam. Tehát van miért dolgoznunk a családmozgalom keretében.– Eredményt tapasztalnak-e a schönstatti nővérek e téren?– Romániai, magyarországi, horvátországi útjaim sok tanulsággal szolgálnak. Itt is, ott is sikerül olyan családcsoportot létrehozni, amelyre építeni lehet. Temesváron a szervezésben nagy segítségemre volt Szilvágyi Zsolt általános helynök, és ezek a családok rendszeresen találkoznak, különböző témájú előadásokat tartanak, és örömmel tölt el, hogy a meglévőkhöz újak is csatlakoznak. Magyarországon a schönstatti családmozgalom központja Óbudaváron működik, mintegy kétszáz család alkotja, jobbára többgyermekesek, felsőfokú végzettséggel rendelkező emberek, akik hatni tudnak, és maholnap hangadók lehetnek a társadalom vezetésében. Nem vitás, hogy erős család nélkül, gyermek nélkül nincs jövő!– Ezúttal kikkel találkozott Böbe nővér?– Egy hétig tartózkodtam Resicabányán, három hétig Temesváron, innen Aradra, majd Nagyváradra utazom. Családokat keresek meg, előadásokat tartok, beszélgetünk, Aradon pedig a Varga és a Diaconescu családdal találkozom, akiket felkészítek az Európai Családkongresszuson való részvételre, mely pünkösdkor Schönstattba várja a küldötteket. Reménykedve tekintünk a kiemelkedő esemény elé, hisz van tanulnivalónk egymástól... – mondta búcsúzáskor M. Böbe nővér.