Életöröm, amíg lehet

Papp Ferenc és felesége, Julianna Aradon május 3-án ünneplik házasságkötésüknek a 60. évfordulóját. Visszagondolva a két emberöltő régiségben történtekre, elérzékenyülve pergetik vissza az emlékezés, sokszor gubancos fonalát.

A megismerkedésüket nem lehet a „meglátni és megszeretni”, romantikus jelzővel jellemezni, hiszen Ágya egyik mellékutcájában, szemközt laktak, tehát gyermekkoruk óta ismerték egymást.

Papp Ferenc kerékgyártó és asztalos kisiparos volt, ezért a sok munka miatt nem igazán volt ideje asszony után járni. Minek is tette volna, amikor a túloldalon lakott a takaros Juliska, aki már kicsiny korában elnyerte a tetszését, ezért addig udvarolt neki, amíg házasság nem lett belőle. Aminek a pontos menetét nevetve hallgatják el.

1950. májusában mi mással lehetett volna egy házasságot elkezdeni, mint szegénységgel, noha ők szinte jómódúaknak számítottak, hiszen a fiatal férjjelölt már 1945-ben hozzálátott a saját házának az építéséhez. Az egy év alatt, nagy vonalakban el is készült, itt nyitott asztalosműhelyt, ahol az ajtókat, az ablakokat is legyártotta. A fiatal párnak hamarosan gyermekük született, akit Zoltánnak neveztek, csakhogy nem érte meg a keresztelőt, az apja szerint „a vénasszonyok elfürösztötték”. Vagyis, tél lévén, fürdetéskor megfázott, tüdőgyulladást kapott, majd egyhetes korában elhunyt. Mindkettőjük nagy bánatára, a fiatalasszony több gyermeket nem tudott kihordani. Bevallásuk szerint, hosszú házasságukon végigkísérte őket a gyermekhiány nyomasztó érzése.

Feri bácsi azonban nem akart árvaházi gyermeket, ő a magáét szerette volna, a saját mintájára, becsületben, szeretetben, emberségre nevelni. Olyanra, amilyenre magukat is nevelte az akkori ágyai iskolában a két tanító, akik a csintalankodó diákoktól a nádpálcát sem „sajnálták”, de a nemzeti tudat, a hazaszeretet kimunkálásáról sem feledkeztek meg.

Az új házban nem maradtak sokáig, mivel a fiatalember átlátta: falun nem sokra mehet a mesterségével, de a szovjet megszállás hatására, Ágyán is megjelentek a szovjet-barát „kisistenek”. Akikkel Papp Ferenc nem tudott szót érteni, ezért az „osztályellenség” bélyegével Aradra kellett távozniuk. Ahol házat vásároltak, maga a bútorgyárba szegődött dolgozni, közben esti tagozaton kijárta a középiskolát. Tízévi munka után a színházhoz szegődött, ahol a kellék asztalosműhely főnöki tisztségéig vitte az ott eltöltött 12 év alatt. További 12 évig a tanügyben, asztalos szakoktató mesterként, hajómodellezést tanított a diákoknak. Innen vonult nyugdíjba, amit immár 25 éve élvez, a feleségével, Juliska nénivel, aki ez idő alatt szintén dolgozott. Egy darabig varrónőként, amikor a férje a színházhoz került, maga is a kellékes műhelyben talált munkát. Azt követően itthon bedolgozott a kisipari szövetkezetbe. Életük során sokat jártak kirándulni, fiatalabb korukban bejárták a KGS legtöbb tagállamát, előbb motorkerékpárral, később autóval. Motorkerékpárral háromszor jártak a Fekete tengerig, üdülni. Feri bácsi felsorolja a 3-4, jobbára szovjet-gyártású motorkerékpár- illetve autó-márkát, amelyeket birtokolt, jártak velük világot látni.

Mi a hosszú, boldog élet titka?

Juliska néni nevetve ismeri be: amikor a lobbanékony férje mérges volt, tudta, hogy magának hallgatnia kell. De csak addig, amíg a haragja elillan. Utána mindent meg lehetett beszélni vele, érvényesíteni tudta a maga akaratát is. Mindketten tudták: a családi perpatvarnak nem szabad túljutnia a küszöbön, mások előtt tilos egymást ócsárolni.

Nevetve, mindketten beismerik: ennyi év alatt néha össze is zörrentek, a harag azonban nem tartott sokáig. Mert a kölcsönös bizalom, a megbecsülés és a szeretet számukra a házasélet legfontosabb útravalóit képezték. Nem voltak egymásra féltékenyek, de nem is szolgáltattak rá okot. Ha egy házasságban e kellékek megvannak, a többi jön magától.

Egészség van-e?

Szép az öregség, csakhogy ilyenkor már itt, is, ott is fáj. A vérnyomáscsökkentő állandó táplálék, de nem szívesen beszélnek a bajaikról, mert azok csak felizgatják, aggodalommal töltik el az embert.

Mit terveznek a 60. évfordulóra?

A szokásost: minden alkalommal kettesben ünnepeltek, az együtt elköltött vasárnapi ebéd mellett emlékeztek az esküvői vacsorára, amelyik szinte hasonlóan egyszerű, meghitt volt, mint az évfordulók ünnepei.

Baráti, rokoni kör?

A korosztályukhoz tartozó rokonok, barátok mind elhaltak, a fiatalabbakkal nem igazán találják már az összhangot. Gyakran járnak haza, az egykori házukat visszavásárolták, megjavították, mert a szülőfalu vonzerejének, hívó szavának nem lehet ellenállni. Az ilyenkor feltörő fiatalkori, boldog élmények kerítik a hatalmukba, amelyektől nem tudnak, de nem is akarnak szabadulni. Az akkori boldogság, az együtt eltöltött évtizedek táplálják a megszokássá érett szeretetet, amelyik kitartóbb a fellobbanó szerelemnél. A gyermektelenség több évtizedes keservét palástolva, az egymás szemében csodált világ forgatagában, kéz, a kézben örülnek az életnek, amíg lehet.