A 159 éves szeszgyár

Ha a nagyon alacsonyról induló Neuman fivérek nem látnak a szeszfőzésben jó üzleti lehetőséget, aligha alakul ki az a hatalmas birodalom, amely gyárain kívül számos középület és jótékonysági alapítvány létrehozásához vezetett, végső soron pedig több ezer embernek biztosított munkát és megélhetési lehetőséget kerek száz éven át” – írta Puskel Péter kollégánk, aradi helytörténész tavaly szeptemberben a Nyugati Jelenben.Ha elnézzük az egykori Neuman-féle szesz- és élesztőgyár épületét, a létesítmény alapterületét, nehéz elhinni, hogy az aradi ipartörténettel azonosítható Neumanok „alacsonyról indultak” – vagy inkább az tűnik hihetetlennek, hogy milyen magasságokba emelkedtek. A grandiózus épület az aradi gazdasági élet fellendülésének szimbóluma lehetett egykoron, és ma is a város egyik büszkesége, ipartörténeti nevezetessége lehetne. Sajnos, nem annyira az eltelt évszázad hagyott nyomot rajta, mint inkább az 1948-as államosítás sajátos értelmezésű „közvagyoni” státusa, majd a rendszerváltást követően eluralkodott nyerészkedés és szabadgazdálkodás, illetve a hanyagság, a közigazgatást akkoriban gyakorlók érzéketlensége az épített örökség iránt, felelőtlensége az értékek megőrzésében.A múltA szesz- és élesztőgyár múltjának megismeréséhez segítséget nyújt Alois Weil Arad – Történelmi értékpapírok című könyve. A Neuman gazdasági csoport című fejezetnél olvasható: “(…) 1851-ben a család megnyitott egy szeszgyárat. A kezdetekben szerény termelés csak 13 hektolitert ért el, de 1862-ben a nagy keresletnek köszönhetően a megnagyobbított és felújított gyár elsőként üzemelt be egy gőzmalmot. Majd 1867-ben, miután a gyár egy tűzvészben porig égett, csaknem hét hónap alatt újjáépítik (más források szerint 1884-ben fejezték be – szerkesztő), sokkal nagyobbra és korszerűbbre, ezáltal évi kapacitása 85 000 ezer hektoliterre nő. Az alkohol gyártásából származó hulladékot saját állattenyésztő telepein használta fel. Ezekben az istállókban körülbelül 3000 marhát és 5000 sertést hizlaltak, amit később a bécsi állatpiacon értékesítettek.Az európai kiállításokon, mint a londoni vagy a hamburgi, kiváló minőségű termékeikkel biztosították az eladások további növekedését, minek következtében Magyarország és az egész Osztrák–Magyar Monarchia legnagyobb gyárává nőtte ki magát. A gyár saját, az állomással összeköttetést biztosító vágánnyal rendelkezett, birtokában volt két mozdony és tároló szerelvények, melyek segítségével több mint 10 országba exportálta termékeit. A Neuman család külön értékesítési irodát működtetett Bécsben, az európai árusítás megkönnyítése érdekében. Körülbelül 1000 alkalmazottjuk volt, ennek a fele napszámos. A gyár műszaki felszereltsége a legmagasabb szinten volt. A világítást a gyár egész területén és a hizlaldákban egy gőzmeghajtású áramfejlesztő biztosította. 1884-ben Ferenc József császár látogatást tett a gyárban, mely alkalommal a Neuman család megkapta a bárói címet. A szeszgyár melletti malomban őrölt kiváló minőségű liszt nagyon keresett volt Angliában, Németországban, Olaszországban és Franciaországban. 1922-ben felvette a Neuman Testvérek, Gőzmalom, Szesz- és Élesztőgyár Ipari Rt. nevet, 1939-ben Erdélyi Mezőgazdasági Ipari Rt.-vé alakult.”A magánosítás Az 1948-as államosítás után Aradi Szesz- és Élesztőgyár néven működő üzem a kommunista rendszer bukása után, 1990-ben vette fel az Indagrara nevet. 1997-ben privatizálták, ekkor lett a főrészvényes az addig import-export tevékenységet folytató nagybányai Ioan V. Mihăilă üzletember. 1998-ban az örökségként magával hozott adósság miatt – bár a cég vezetői szerint naprakészen, az akkori törvényeknek megfelelően törlesztettek – megvonták a licencet a gyártól, és leállt a termelés. 1999-ben indult újra Indagrara Prodcom Rt.-ként, és nevében szerepel a Neuman Distilleries, vagyis az egykori Neuman-féle szeszgyár jogutódjának tartja magát. A vállalat adatai szerint 14 hektáron folyik a gyártás, és 43 ezer négyzetmétert tesznek ki az irodahelyiségek.Az Indagrara Prodcom Rt. egy holding, amely négy cégből áll. Az Interom Distribution Company az előállító: etilalkoholt, illetve alkoholos italokat (többek között kukoricából, malátából) gyárt, évi kapacitása 16 millió liter. A palackozósor maga az Indagrara, ez 52 féle italból 9,6 millió üveget tölt évente. A Rialda Prodcom a logisztikai részlege a holdingnak (szállítmányozás, raktározás, árukészlet-feltöltés), míg a Spumante Silvania Rt.-é a bor- és habzóborgyártás. Az 1974-ben alapított szilágysági üzemet 2003-ban kebelezte be az Indagrara Prodcom Rt. Három márkanév alatt hétféle bort és habzóbort állítanak elő, 2,9 millió üveget palackoznak évente, és jelenleg 4 millió üveg van a pincészetekben.A jelenTöbbszöri egyeztetés után fogadott csak a főrészvényes felesége, Maria Otilia Mihăilă. Ő irányítja a céget, az utóbbi két évben mind több és több idejét veszi igénybe. Hetente utazik Aradra Nagybányáról, egy-két napot tölt itt, és ilyenkor nagyon elfoglalt – szabadkozott.Kezdetben kissé bizalmatlan volt, de nem az újsággal szemben, hanem inkább amiatt, hogy mennyit panaszkodhat a különböző nehézségek miatt a nagynyilvánosság előtt. „Ez az igazság! A bürokrácia miatt nagyon nehéz egyről a kettőre lépni, sok akadályt gördítenek elénk. Nem is annyira a jövedéki adók és különböző illetékek miatt panaszkodom, hanem amiatt, hogy borzasztó nehéz a különböző engedélyek kiváltása, vagy nem is hinné a kívülálló, hogy milyen bonyolult a zárjegyek beszerzése. Egész csapatot kell foglalkoztatnom azért, hogy ezeket elintézzék. Néha az az érzésem, hogy az államnak nem érdeke, hogy egy vállalat jól működjön, és fizesse az adókat, vagy ha éppenséggel jól megy, akkor minél több bőrt megpróbálnak lenyúzni róla” – fakadt ki.Unica – az aradi unikumAradon 90 alkalmazottja van az Indagrara Prodcomnak. A régi szeszgyár hátsó udvarán, körülbelül a gáji katolikus templommal egy magasságban található az irodaépület, és azzal szemközt a töltőüzem. Itt palackozzák az Amarettót, az Atheneut, a Balcanic vodkát, a Rondout, a Rubin gyümölcsízesítésű és az Arctic likőrt. Szándékosan hagytam utoljára a Black Bitter gyomorkeserűt, ami Maria Otilia Mihăilă szerint az eredeti Neuman-féle recept alapján készül. Hajdanán Unica néven forgalmazták Aradon, és ugyanolyan, mint a Magyarországon és ma már világszerte ismert Unicum – állította. De miként a puding próbája az evés, gondolom, ezé az ivás…Az italgyártást nem viselte meg a gazdasági válság, inkább amiatt esett vissza a forgalom, hogy sok viszonteladó volt kénytelen bezárni – árulta el a cégvezető. Büszkén tette hozzá, hogy termékeik többsége aranyérmes volt valamelyik kiállításon, de azt is elismerte, hogy termékeik nem annyira mutatósak, hogy azokkal megjelenhetnének a külföldi piacon. „Egy időben exportáltunk Törökországba, de már nem. A 2010-es év prioritása az, hogy megjelenjünk a kelet-közép-európai piacon” – jelentette ki.A jövő?Az Aurel Vlaicu sugárút (Pécskai/Nagylaki út) 274–276. szám alatt található egykori szeszgyár főépülete és a malom siralmas állapotban található. A szemlélő azt hihetné, hogy a háború nyomait viseli magán, a hatalmas gyárudvarra lépve mintha valami holdbéli tájon, de legalábbis katasztrófafilmben találnánk magunkat. Az épület “szent és sérthetetlen”, ugyanis rákerült a városi műemlék épületek listájára, de restaurálására még csak tervvázlat sem készült, nem beszélve költségbecslésről. Bognár Levente aradi alpolgármester szerint a magánosításkor „nem kérték ki a véleményünket”, és az nem garancia az épület megmaradására, hogy műemlék épületként tartják nyilván, mert „láttunk már ilyesmit”.A főépület megőrzését és helyreállítását az önkormányzatnak a tulajdonosokkal közösen kellene elvégeznie, vagy megoldást találnia a pénzszerzésre. Maria Otilia Mihăilă szerint nem teljes egészében ők a tulajdonosok, mert a gyár privatizálásakor mások is kaptak tulajdonrészt, és jelenleg vagy nyolc cég van oda bejegyezve, egyesek albérletben működnek. Annyit megígért, hogy építész szakemberrel fogja megvizsgáltatni, miként és mennyiből lehetne nekifogni.Mit mondhatnánk? Már az akarat is értékelendő.