A mezőgazdaság „kifehérítését” és a kevesebb ráfizetést akarja az agrártárca

Többször is teret adtunk a Romániai Magyar Gazdák Egyesületének a hazai agrártámogatásokkal kapcsolatos álláspontjának. 

Sebestyén Csaba RMGE-elnök az aradi magyar–magyar gazdatalálkozón és a nagyszebeni agrárszimpózium után is kifejtette, hogy a román állam az európai uniós területalapú támogatásokat nem egészíti ki a saját hozzájárulásával, pedig ezt az önrészt is az EU-tól kapja erre a célra, illetve a kisgazdaságok szándékos tönkretételét is a román állam illetékeseinek a szemére vetette. Kihasználva az alkalmat, hogy az Arad–Szeged gázvezeték átadásán a román kormányküldöttség tagjaként Tánczos Barna, a román mezőgazdasági minisztérium államtitkára is vidékünkre jött, „szembesítettük” az RMGE elnökének kijelentéseivel.

– Igaz, hogy a területalapú támogatások önrészét nem fizeti ki a kormány, holott erre a célra pénzt kap az uniótól? – kérdeztük Tánczos Barnától.

– A szabály mindenkire egyformán érvényes: ami hazai költségvetésből kötelező hozzájárulás, az a hazai költségvetést terheli, ami uniós támogatás, az az uniótól érkezik. A kettőt nem lehet összekeverni. A román mezőgazdasági minisztérium a 2009-es támogatásokat mind kifizette, és a hazai költségvetési hozzájárulást az uniós támogatás mellé tette. Ezenkívül a hegyvidéki, a kedvezőtlen környezetben lévő földekre járó területalapú támogatások esetében kértük az uniótól, és rá is bólintott már, hogy megnöveljük az összegeket: a hektáronkénti 50 eurót 90 euróra emeljük. Tehát alaptalan az a vád, hogy a területalapú támogatások kifizetésével gond van. A 2009-es segélyekkel jól állunk, és a 2010-esek előlegét október 16-tól fizethetjük…

– Mennyi ez az előleg?

– A támogatás fele.

– Az RMGE szerint a szarvasmarha-tartóknak járó tehenenkénti támogatás sem annyi, amennyinek tűnik, mert 20 ezer liter tejre jár 200 euró, vagyis literenként egy cent, ráadásul továbbra is a vállalkozás bejegyzéséhez kötik a támogatást, aminek a mértéke akkora, hogy gyakran nem éri meg a befektetést és utánajárást. Ez így van?

– Valóban kötelezzük az egyéni vállalkozás létrehozására a gazdákat, azonban sikerült elérnem azt, hogy az állategészségügyi hatóság egyszerűsített az engedélyeztetési eljáráson. Gyakorlatilag három, saját felelősségre megírt nyilatkozatot kell a kérvényezőnek letennie, és nem ellenőrzik az istállót, vagy azt, hogy milyen körülményeket tud teremteni. A gazdának „becsületszóra” elhiszik, hogy megfelelő feltételek közt tartja az állatokat, amelyekre a támogatást igényli. A mezőgazdaságban egyre nagyobb az adócsalás, és nem a gazdák, hanem azok feketéznek, akik a magántermelőknek és állattartóknak számla és nyugta nélkül adnak el vegyszereket, vetőmagokat, üzemanyagot, bár utóbbival kevesebb a visszaélés. Úgy érezzük, hogy ezzel visszaszorítható a beszállítók és a viszonteladók adócsalása. Október végéig fogadjuk el a kérvényeket a hazai kiegészítő-támogatásra a megyei kifizetési ügynökségeknél, az APIA-nál. Egy nyilatkozat letételével mind a természetes személyek, mind az egyéni vállalkozók kérhetik ezt.

– Az egy-két tehenes gazdának is megéri kiváltani az engedélyt?

– Két különböző dologról beszélünk: a hazai költségvetésből fizetett támogatás nem kötelez vállalkozás bejegyzésére, a hegyvidéki támogatás, amely tehenenként 100 eurót jelent, feltételezi a vállalkozói engedély kiváltását, s ez két-tizenöt tehénre igényelhető.

– Az RMGE szerint a román állam stratégiai célja a kisgazdaságok ellehetetlenítése, felszámolása.

– A minisztériumnak arra kell a gazdákat ösztönöznie, hogy fejlesszék a gazdaságukat, próbálják a háztáji gazdaságokat olyanná alakítani, hogy azok jövedelemkiegészítő tevékenységgé váljanak, nem pedig ráfizetésessé. Az egy-két tehenes gazdaságot nehezen tudjuk jövedelemkiegészítőnek nevezni. Azonban a közelmúltban a félig önfenntartó gazdaságokról rendezett nagyszebeni vitafórumon is elhangzott, hogy Európának szüksége van a félig önfenntartó gazdaságokra, azonban Európában szinte mindenütt négy-öt hektáros gazdaság számít ilyennek, és öt-tíz tehenes gazdaságokról beszélnek. Ha fel akarjuk venni a versenyt ezekkel, akkor ezen az úton kell haladnunk, ösztönözni kell a gazdákat arra, hogy tagosítsanak, ne egyharmad- vagy félhektáros területeken gazdálkodjanak, hanem minimum egyhektáros, összefüggő területek kellenek ahhoz, hogy hatékonyan, legalább a befektetett költségek megtérülését biztosító gazdálkodást lehessen folytatni.