Árvíz alakította sors

Hangya István Óteleken 1995-ben betegnyugdíjba vonult, azt megelőzően a helybeli gépesítő állomáson, mezőgépészként dolgozott. Manapság 4,5 hektáron gazdálkodik. Az ősszel 2 hektár búzát vetett, mivel egy tagban van akkora területe. Tavasszal 2,5 hektár kukoricát is vetni kíván, mert a második parcellája éppen akkora méretű, tehát neki nem okoz gondot a vetésforgó. A gabona nagy része még raktáron van, a búza számára 36 négyzetméteres raktárt, míg a csöves kukoricának tágas górét épített. A gabona egy részét értékesíteni szeretné, ha megfelelően alakulnak a felvásárlási árak, a másik részét viszont feleteti a sertésekkel. Azokat itthonról viszik el a felvásárlók, legutóbb élősúlyban 7,50 lejért vették.Hogy nem járna-e jobban, ha a társulásra bízná földjének a megművelését?Aligha, mert onnan pénzre váltva kapná meg az osztalékot, amiből viszont gabonát kellene vásárolnia az állatok számára. Mert állatok nélkül aligha tudnának megélni. A kevés nyugdíjból kifizetik a ház rezsijét, megvásárolják a tejet és a kenyeret, a hentesüzletüknek azonban itt kell lennie az udvaron – mondja huncutkásan.Mert a gazdálkodó az állattartással sok pénzt kereshet, de talán még többet meg is takaríthat.Maga egy konyhával kibővítette az árvíz után az összedőlt házuk helyére az állam által épített típusházat, mivel az ünnepek alkalmával hazaérkező gyerekek számára a kisebb hajlék szűknek bizonyult. Elfogadták az árvíz által elmosott 209 négyzetméteres házuk helyett épült 68 négyzetmétereset, aminek a minőségével, másokkal ellentétben, elégedettek. Akárcsak a sorsukkal, amelyik miatt nem lázongnak, azt elfogadták, ahogy adatott.