Az ingatlanpiac ingoványai

Már csak néhány nap, és lejár az Első otthon program második határideje is: a kormány által tavaly indított lakásvásárlási támogatásnak december 31-én kellett volna befejeződnie, de az új esztendő első napjaiban Emil Boc miniszterelnök bejelentette, hogy február 15-ig meghosszabbítják a programot. Az egyik kereskedelmi bankban érdeklődésünkre elmondták, hogy ez azt jelenti, hogy ha valaki a jövő hétfőig a megkötött előszerződéssel benyújtja a kérvényét a jelzáloghitelre, megkaphatja a kormánygaranciát a kedvezményes kölcsönre – az iratok többi részét meg ráér pótolni azután is.Infúzió az ingatlanpiacnakKöztudomású, hogy az Első otthon program keretében állami garancia mellett, „nyomott” kamattal (a nemzetközi bankközi kamatláb – EURIBOR – jelenlegi állása szerint kb. 7 százalékkal) lehetett maximum 57 ezer eurós kölcsönhöz jutni. Az állami kezességvállalás egyik legfőbb előnye az, hogy ha a hitelkérelmező ideig-óráig képtelen törleszteni a részleteket, a bank nem árverezi el nyomban a feje felől a lakást, mert az állam közbelép.A kormány szerint az Első otthon elsősorban a fiatal családok otthonteremtését szolgálta, de az ingatlanpiacon érdekeltek szerint inkább az ágazatban dolgozókat – befektetőket, építkezési vállalkozókat, közvetítőket stb. – segítette az üzlet fellendítésével. „Tavaly az első öt-hat hónapban alig lehetett lakást eladni. Csak azok vásároltak, akiknek készpénzük volt, ilyenek meg nagyon kevesen vannak. A bankok nem adtak kölcsönt, az emberek meg nem is nagyon mertek eladósodni. Mióta beindult az Első otthon program, normálisabb a helyzet” – támasztotta alá az aradi Haus Imobili ingatlanközvetítő iroda egyik munkatársa. „Hetente két-három ingatlant adunk el” – vetette közbe a West Imobiliare iroda alkalmazottja.Ár, fekvésA gazdasági válság természetesen éreztette hatását az aradi ingatlanárakon is. „Három évvel ezelőtt 65 ezer eurót kaptam volna a lakásért, most már jó, ha el tudom adni 42 ezerért” – mondta a Vlaicu negyedbeli háromszobás, első emeleti, 1-es komfortú panellakását egy kisebbre cserélni szándékozó korosodó hölgy. Ennél sokkal kevesebbért is lehet tömbházlakáshoz jutni az említett környéken (a mérettől, a környéktől, a felszereltségtől stb. függően 32-38 ezer euróért), de ezek az árak még mindig magasak a lakások valós értékéhez képest, bár jóval alacsonyabbak, mint 2007–2008-ban. (Reálisabbak voltak az árak hat-hét évvel ezelőtt, amikor mondjuk 18-20 ezer euróért lehetett lakáshoz jutni.)Ha már az áraknál tartunk, elmondhatjuk, hogy Aradon városnegyedenként változnak: például az Alfán vagy Mikelakán – ahol újabb építésű tömbházak vannak – annyiért lehet kapni kétszobást, mind a Vlaicun, vagy a textilgyári negyedben háromszobást; drágább övezetnek számít még a megyei kórház környéke, a központ vagy az Állomás tér, ahol kétszobásért 40-42 ezer eurót is szeretnének, háromszobásért meg az 50-60 ezret is elkérik. Más kérdés, hogy megkapják-e?A legdrágábbak az új építésű tömbházak. A két legnagyobb aradi ingatlanfejlesztő – az ARED és a Bermo – különböző kedvezményekkel (ajándékbútorral, kedvezményes törlesztési lehetőségekkel) próbálta csábítani a vevőket, de nem engedtek az árból, ami a legkisebb lakás esetében is megközelítette a 40 ezer eurót. De az egy-két toronyházat építő vállalkozók is tartják a 35–68 ezer euró közötti árat (egyszobás lakástól a négyszobásig), és üresen a lakást, semhogy olcsóbban adnák.Költség költség hátánHa végigböngésszük az aradi hirdetési újságokat, azt hihetnénk, hogy „eladó a fél város”. Mégis, nehéz – megfelelő – lakást vásárolni. Egyrészt mindenki többre értékeli a lakását, amit el szeretne adni (körutunk során láttunk utolsó emeleti, beázott, háború sújtotta övezethez hasonlítható négyszobást 40 ezer euróért), másrészt egy ilyen hosszú távú befektetésnél alaposan meg kell fontolni, hogy milyen környékre költözik az ember fia (nem a legjobb kilátás az új építésű panelből, ha az ablak alatt a szomszédos kertes ház árnyékszéke düledezik). A hitelfelvétel sem könnyű az Első otthon program keretében: az egyik ingatlanközvetítő irodában találkoztunk egy fiatal párral, akik most vették meg a „családi fészket”, de a felhőtlen öröm helyett gondterheltség látszott rajtuk. Kéthavi utánajárás, mindennapi telefonálgatás után hagyták jóvá nekik a kölcsönt, és mint mondták, az állami garancialaphoz türelemre és acélidegekre van szükség.Amúgy alig találni „szabad” lakást, mert szinte mindegyikre ingatlanügynökségek tették rá a kezüket, és a minden eurócentre odafigyelőknek nem mindegy, hogy az ügynök révén, vagy kikerülésével adja/veszi a házat. Aradon legalább két tucat (ha nem három…) ingatlanügynökség tevékenykedik, és befolyásolja az árakat is. A legtöbb a vételár három százalékát (plusz áfát) kéri tiszteletdíjként (átlagban 1500 euró), de az „emberségesebbekkel” lehet alkudni, és elengedik az áruforgalmi adót, ha nem kérünk számlát… Mások kereken kijelentik, hogy 500, vagy éppenséggel 1000 euró a jutalékuk. És ezt az eladóról és a vevőről is legombolják!Nem csoda, ha mindkét fél ügynökség mellőzésével szeretné nyélbe ütni az üzletet, hiszen emellett a lakás régi tulajdonosát egy kétszázalékos ingatlanértékesítési illeték is terheli, a vásárlónak meg az átírással és a hitelkonstrukció rejtett költségeivel még vagy 3500–5000 eurót ki kell fizetnie, a kölcsön mértékétől és a lakás értékétől függően.Mindennek ellenére az utóbbi két hétben fellendült a lakásvásárlás. „Az Első otthon program végének a közeledtével sokan próbáltak még az utolsó száz méteren kedvezményes hitelhez jutni. A tulajdonosok meg emiatt emeltek az árakon. Nagyon sok szerződést kötöttünk ebben az időszakban” – adott magyarázatot Lucian Mânzărescu ingatlanügynök.Mi jöhet még?Mi lesz február 15-e után? Vélhetően folytatódik az Első otthon program. A kormány korábbi bejelentése híresztelések szerint csak az új építésű lakásokra lesz érvényes, ezáltal támogatva az ingatlanbefektető vállalatok piacát. A Wall Street gazdasági internetes portál szerint azonban a végrehajtás azt fontolgatja, hogy meghagyja jelenlegi formájában a programot, sőt a kezességvállalást felemelnék 80 ezer euróig. Az idézett weblap megszólaltatott néhány bukaresti ingatlanvállalkozót, akik egyöntetűen azt állították, hogy ezzel megemelkednek a lakásárak, vagy a legfőbb haszonélvezői biztosan nem a vásárlók lesznek.