Élni a pályázati lehetőségekkel

Nagyzerinden ifj. Tyukodi Lajos 100 hektár termőföldön gazdálkodik, az esős májusnak köszönhetően az összesen 35 hektáron vetett kalászosok közül jó kenyérbúza-, takarmánybúza-, illetve sörárpa-termésre számít. 

A kapás növények közül kukoricát néhány évvel ezelőtt csak 2-3 hektáron, magáncélra vetett. Amikor még működtek a magán vágóhidak, volt év, hogy 200 sertést nevelt fel, értékesített élve, de bikaborjakat is tartott. A vágóhidak bezárása óta az élő állatot nem lehet eladni, ezért csak saját célra tart 5-6 sertést. Rájött viszont, hogy a kukorica jobban fizet a kalászosoknál, ezért idén 25 hektárt vetett. Ezen kívül 20 hektárnyi takarmánynövényt, lucernát és sárherét is termeszt. Ezt három módon lehet értékesíteni: eladja lábon; lekaszálja, megszárítja, majd bebálázva értékesíti; az sem rossz üzlet, ha a második kaszálást hagyja beérni, majd learatja és eladja a lucernamagot.

Hogy mivel lehet legjobban keresni?

Az mindig a kereslet és a kínálat függvénye. Tavaly kezdett el több kukoricát vetni, amikor 15-18 hektárral kezdte, teljesen gépesítette, kombájnnal aratta, és annak ellenére, hogy szárazság volt, hektáronként 4500 kiló átlagtermést ért el, miközben Nagyzerinden és környékén kalászosból 3500 kilónál többet aligha lehet betakarítani. Azon a talajon ugyanis kukoricából sokkal könnyebb 4500 kilót termeszteni hektáronként, mint búzából 2500 kilót, miközben a felvásárlási áruk szinte azonos. A fentiekhez viszonyítva a lucernatermesztésben a szerencsére számít, vagyis, hogy a juhászok nem gondoskodnak a téli takarmányról, ezért felvásárolják a bálás lucernaszénát. Csakhogy ez sem rizikómentes, mivel a juhászok az utóbbi években földet, gépeket vásároltak, téli takarmányt termesztenek a juhaik számára. Ha mégsem tesz mindenki így, a négyszer, de kedvező időjárás estén akár ötödször is lekaszált lucerna szénabáláknak darabjáért 8-10 lejt is elkérhet. Az első kaszálás ugyanis jónak mondható, noha kissé gazos, a második kaszálás a legjobb, utána, az időjárás függvényében, egyre gyengébb. A lucernát május 10-e táján kaszálják először, majd minden hat hétben megismétlik, ameddig az idő engedi. Ha a második kaszálást meghagyja, július végén, augusztus elején learatja magra, hektáronként 200-300 kiló lucernamagot csépelhet. Van egy békebeli, még a téesz idejéből származó magválogatója, több szitával, aminek a segítségével a búza-, a takarmánybúza- és az ősziárpa-vetőmagot maga állítja elő. A szelektoron átengedett gabonát a rosták és az elszívó berendezés 5 felé szortírozza. Ugyancsak a magválogatón engedi át a lucernamagot is, aminek a kilóját 8-10 lejért lehet értékesíteni. Vannak erre szakosodott felvásárlók, akiknek a piacokon standjaik, sőt boltjaik is  vannak Arad vagy Bihar megyében. Nem tervez hosszú távra, hanem mindenből vet valamennyit, mert ha több terménnyel jelentkezik a piacon, nagyobb esélye van, hogy valamelyik jobban menjen. A búza-, illetve árpaszalmát is bebálázza, hátha kerül rá vevő. A nagyobbik lányának a nevére sikerült megpályázniuk 24 ezer euró támogatást a fiatal farmerek beindításának okán. Tavaly megkapta a támogatás felét, idén a másik felében reménykedik. Mivel a kisebbik lánya nevén is szerepelnek a család által megművelt földterületek, idén az ő nevében is pályázni szeretnének. Tyukodi Lajos szerint aki nem tud lehívni EU alapokat, az nem tud lépést tartani a konkurenciával, képtelen lesz fenntartani a gazdaságát. A földterület legnagyobb része saját, vagyis inkább az édesapjáé, 7-8 hektárt bérel, de azt is szeretné megvásárolni. Legnagyobb gond, hogy a 100 hektár igen sok parcellában található, nagyüzemi módszerekkel nem lehet megművelni. A lányai besegítenek a papírmunkába, a könyvelés vezetésébe, az interneten való pályázati lehetőség, alkatrész-, műtrágya-, gyomirtókeresésbe, a mezei munkát azonban maga végzi, segítségekkel.

Amint a fentiekből is látszik, a nagyzerindi ifj. Tyukodi Lajosnak és családjának az élete az utóbbi évtizedben a szabad verseny közepette nálunk is meghonosodott tipikus farmersors jegyeit viseli magán. Nem tupírozza az eredményeit, nem hallgatja el a nehézségeit, csak a családja részéről, a saját bölcsességétől, illetve a pályázati lehetőségektől számíthat segítségre. Utóbbiak viszont szinte minden gazdálkodó számára adottak valamilyen formában, ha élni mernek a lehetőségekkel. Tyukodiék pályáztak, pályázni óhajtanak, ezért minden esélyük megvan a boldogulásra.