Istenem, segíts!

Az újaradi templomban vasárnap, a német nyelvű misén hat gyermek járult elsőáldozáshoz. Csak? – kérdezhetné, aki (mondjuk) a kerület csak négy-öt évtizeddel ezelőtti nemzetiségi állapotait ismerte. Megnyugtatnám: örüljön, hogy ott még akad hat német (?) fiatal. Mert idén a belvárosi minorita templomban egyetlen gyermek sem jelentkezett az elsőáldozásra való magyar felkészítőre. Pedig a magyar lakosság a németnek sokszorosa a városban, s a templomban sokszor hirdették meg a lehetőséget! (Hogy ne vádoljanak nosztalgiázással, nem taglalom, csak megemlítem, hogy az ateista diktatúra legkeményebb időszakában, a várható következmények ellenére is mennyien vállalták, hogy gyermekük az Oltáriszentségben részesüljön!)

Azt valamennyien tudjuk, hogy az európai keresztény világ demográfia hullámvölgyben van. Hogy a halálozás mindenütt többszöröse a születéseknek. Hogy mifelénk felgyorsult nemzetiségünk szórványosodása. (Az okokat most ne firtassuk!) Ennek ellenére nem hinném, hogy a kiterjedt aradi belvárosban ne lenne annyi magyar család, hogy évente ne lehetne 5-6 elsőáldozó fiatal.

Inkább azt gyanítom, hogy a többségi iskolákba, tagozatokra íratott gyermekeket nem küldik magyar hittanórára, nem viszik magyar misére. Egyrészt, mert (valószínűleg) a szülő sem templomjáró, másrészt meg abból a meggondolásból, hogy minek keverje a gyermek a nyelveket, ha az iskolában a vallásórákon úgyis román nyelven tanulja majd a kötelező ismereteket. 

Kedves szülők! Önök nem tudják, vagy elfelejtik: az orvosnak és a Mindenhatónak csak anyanyelveden tudod őszintén elmondani testi, illetve lelki nyavalyáidat, örömödet-bánatodat. Csak anyád-apád nyelvén tudod megvallani elkövetett vétkeidet, előadni kéréseidet.

Lehet, nekik még nem szükséges, de majd eljön az idő, amikor a mostani ifjaknak, mint egyedül megmaradt lehetőség, fohászkodniuk kell szüleik, gyermekeik, barátaik egészségéért, életéért, sorsuk alakulásáért. Valahogy így: Istenem, segíts!

Milyen nyelven fogják mondani a szívből kifakadó fohászt? És a minket búcsúztató utolsó Miatyánkot?