Megvásárolt újságírók

A pártállam idején hozzászoktunk, hogy a szocialista országok médiájában csak az jelenhetett meg, amire a párt propaganda osztálya áldását adta. Miközben a cenzor gondosan őrködött minden szó, írásjel felett, mi irigykedve figyeltük a Nyugat szabadnak képzelt sajtóját, hallgattuk rádióját.

Azóta rájöttünk: minket is átvertek. Minden elképzelésen felül!

Barátom kölcsönözte, sietve olvastam el Udo Ulfkotte fenti címmel megjelent könyvét. A Frankfurter Allgemeine Zeitungnak negyedszázadon keresztül volt riportere, haditudósítója, tavaly szeptemberben jelentette meg könyvét német nyelven, amely rövid idő alatt 2 millió példányban kelt el. Magyarra is lefordították, de a megjelenését késleltették. Bayer Zsoltnak az volt a gyanúja (a hátsó borítón olvasható), hogy „valaki azért vásárolta meg a kiadási jogokat, hogy ez a könyv magyar nyelven ne is jelenjen meg”. Végül (szerencsére) mégis megjelent!

Egy jegyzetben lehetetlen lereagálni egy 300 oldalas, kiválóan dokumentált könyvet. Állítom, elképesztő, hihetetlennek tűnő állításokat olvashat az, akinek kezébe kerül. Pedig az állítások igazságát pontos lábjegyzetek igazolják. Azt, hogy miként irányítják a politikusok, a titkosszolgálatok és az amerikai, izraeli pénztőke Németország vezető médiáját, annak újságíróit, műsorvezetőit, szerkesztőit.

És a politikusok közül nem is névtelen akárkik. Csak két kancellár, Helmuth Kohl és a jelenlegi kormányfő, Angela Merkel nevét említem meg. Mindketten (más fontos személyiségekkel egyetemben) közvetlenül beleszólt(n)ak a német „semleges” média dolgaiba. A nem a szájízüknek, pártérdekeiknek megfelelően író, beszélő, nyilatkozó zsurnalisztákat egyszerűen elhallgattatják.

A szerző átélte az államok európai uniós csatlakozásának és az euróra való áttérésének minden mozzanatát. Könyvében végig lehet követni, miként hajszolta bele a média a németeket abba, hogy lemondjanak az erős, számukra előnyös márkáról, s elfogadják a számukra előnytelen közös valutát.

Csak egy találó mondatot idéznék Udo Ulfkotte könyvéből: „Amit olvasunk, hallunk vagy látunk csupán illúzió, érzéki csalódás, és nem a valóság visszatükröződése.” Ezek után csodálkozunk a hazai média gyakori pálfordulásain, egymásnak ellentmondó, félremagyarázó hírein?