Mi lesz a használt üveggel?

Azt olvasom a divany.hu honlapon, hogy Magyarországon nem is olyan rossz a helyzet: a lakosság nagy része meglepően környezettudatos, és a tévhitekkel ellentétben gondosan szétválogatva viszi a szelektív hulladékgyűjtő helyekre a háztartási hulladék újrafeldolgozható részét. Kivétel az üveg. „Ezen a téren csúnyán le vagyunk maradva” – mondja a cikkíró. Az Európai Unió államaiban átlagosan az üveghulladék 64 százalékát dolgozzák fel újra, ez az arány Magyarországon csupán 28 százalék. Elvileg 2012-re 60 százalékra kellene az arányt felhozni, ami egyelőre elég kilátástalannak tűnik. A kvóta teljesítéséhez a lakosság mellett a vendéglátóipar szereplői is segítséget nyújthatnak. Az ÖKO-Pannon a Raiker italnagykereskedés segítségével igyekszik erre bátorítani őket ingyenes üvegbegyűjtési programjával. Egy ilyen hír olvastán az ember önkéntelenül is hazagondol, s arra a következtetésre jut: ha Magyarország le van maradva az üvegbegyűjtés és -hasznosítás tekintetében, Románia valószínűleg nem is látszik már a sor elejéről nézve, annyira hátul kullog. Egyébként, sajnos, nem csupán az üvegről van szó, hanem általában az újrahasznosítható anyagokról.Mert igaz ugyan, hogy a korszerű aradi szeméttelepen szétválogatják a közönséges háztartási szemetet, kiszedik belőle a papírt, műanyagot, üveget – a szelektív gyűjtésnek a lakosság körében azonban nincs sem hagyománya, sem jelene. Meg aztán: hány ilyen korszerű szeméttelep van ma még Romániában? És vajon ez-e a megoldás, hogy a hasznosítható hulladékot a szemétből szedjék ki? Nem volna-e célszerűbb eleve kiválogatva begyűjteni a papírt, üveget, műanyagot stb., s akkor nem is piszkolódna be?A kérdés költői, mindenki tudja rá a választ. Csakhogy… Egy hazai háziasszony számára elképzelhetetlen lenne, hogy a maga pénzén vásárolt mosogatószerrel elmosson, mondjuk, egy kiürült margarinos dobozt (ne tessék hinni, hogy ez kitaláció!), hogy a tiszta műanyagot aztán a háza előtt-mellett álló, és persze rendszeresen ürített kukarendszer kizárólag műanyag begyűjtésére szolgáló tartályába dobja. Arad megyében talán két helyen láttam “szelektív kukákat”. Az aradi nagyállomáson lévők (ha még megvannak) nem tekinthetők annak, mert a „papír, műanyag” stb. felirat ellenére minden szemét ugyanabba a tartályba folyik. Még hülyének is nézik a kedves utast! A szelektív hulladékgyűjtéssel kapcsolatos, sajnos, nem is kicsi kiadások és a propaganda (mert hát az embereket egy ilyen gyűjtésre szoktatni, nevelni kell!) nem állnak távol a nullától. A legtöbben szerintem nem is tudják, hogy legalább a nagyáruházak visszaváltják az általuk forgalmazott borok palackját – már ha az hazai: a chilei, dél-afrikai vagy spanyol eredetűt biztosan nem, pedig beolvasztandó üvegnek az is megtenné. Más üzletek nem váltanak vissza az egy sörösüveg kivételével mást, és néhány kiürült borospalackkal a legtöbb ember nem fog a legközelebbi nagyáruházig elmenni. Németországban a nagyáruházakban az ásványvizes vagy üdítős műanyag palackokat visszaveszik, valamicskét fizetnek is értük, a pénzt beszámítják a vásárlásba. Az áruházból nagy tételben a feldolgozóba kerülnek és nem a helységekben szanaszét heverő rögtönzött szemétdombokra, a folyók partjára, mint nálunk.Nemrég egy ismerős azzal állt elő, hogy be szeretne szállni egy külföldi üzletember által tervezett műanyag-feldolgozóba – mégpedig a pillepalackok összegyűjtésével. Kitűnő ötlet, mondtam, de hogy képzeled a begyűjtést? Ezen kellene gondolkodni, válaszolta. Ezen bizony. De van-e rá épkézláb, működő ötlete valakinek – Romániában?