Nézzenek már Nyugat felé is!

Negyedszázaddal ezelőtt még csak a kiváltságosoknak adatott meg, hogy valamit személyesen is megtapasztaljanak az európai civilizációból. Hogy ott milyenek az útviszonyok, milyen a tömegközlekedés, a közellátás, milyen szórakozási lehetőségek vannak.

Azóta változott a helyzet, bárki előveheti a vándorbotját, s mindezt megnézheti magának. Csak turistaként, vagy elegáns szállodák vendégeként. A pénztárca vastagsága arányában. Az egyetemen frissen végzett szakembereink, de a vállalat- és intézményvezetők is kitekinthetnek a világra. De akinek nincs lehetősége utazni, az bármilyen területre rákattinthat a világhálón.

Mondjuk a nyugati autósztrádák képére, azok készítési technológiájára. Vagy a svájci vonatközlekedésre. Vagy a schönbrunni kastélyra és annak parkjára. Vagy a német városok villamosaira. Vagy egy kicsiny városka temetőjére. Tapasztalat-, ötletszerzés céljából.

Nem véletlenül említettem a fentieket. Mert megengedhetetlen, hogy mifelénk a frissen átadott autópályákat két-három hónapon belül újból kelljen aszfaltozni. Hogy az aradi városi villamosokat hónapokon keresztül csak az Úristen mossa le. (Kívülről, belülről még ő sem.) Nem észlelik az illetékesek, hogy tőlünk nyugatabbra a közszállítási dolgozók naponta cserélt világos színű egyenruha-ingben/blúzban ülnek be a vezetőfülkébe. Kitakarított, lemosott buszokba, villamosokba. Azt már említenem sem kell, hogy mifelénk a városi sírkertekben mintha hajléktalanok hantolnák el szeretteinket a kegyelet legkisebb jele nélkül.  

Állítom: a regiotrans vonalain évek óta közlekedő személyszállító vasúti szerelvényeket Svájcban ilyen koszosan, büdösen még ócskavasnak sem veszik be. És visszatérő motívum a jegyzetekben: a városi kertészek mifelénk nem tudják, miként kell megnyesni a fákat, vagy azt, hogy miként kell egy utcai fasort kialakítani. (Lásd példaként a Pedagógiai Líceum előtti gesztenyefák minapi barbár megcsonkítását.)

Meggyőződésem, hogy a hazai vállalatok vezetői többségének a szlogenje évtizedek óta ugyanaz: Hagyd, jó ez így is! Koszos közjárműveken, kátyús utakon, trehány karbantartókkal, hozzá nem értő „szakemberekkel”.

Hölgyeim, uraim, elegünk volt ebből az igénytelenségből!

Nézzenek már Nyugat felé is!