Olaszországba vágyó húsvéti bárányok

Húsvét közeledtével sok embert érdekelhet az idei bárányfelhozatal, ezért megpróbáltunk Arad megyei magyar juhtenyésztőknél utána nézni a kérdésnek. 

Az ágyai Székely testvérek, Károly és Attila köztudottan nagyban foglalkoznak juhtartással, aminek egyik legfontosabb velejárója, jövedelme a bárányszaporulat.

Az érdekképviselet ötletgazdája

Székely Károly volt az ötletgazdája a Kisjenő környéki juhászok, Juh- és Kecsketartók Körös-menti Mioriţa Egyesületének (Asociaţia Crescătorilor de Ovine şi Caprine Mioriţa Criş) a megalapítására, amelyikben manapság 137 juhász 65 000 állatának a tartási, törzskönyvezési, értékesítési gondjait intézik szervezetten. Az Egyesületben lévő 28 gazdának összesen 54 000 törzskönyvezett juha van, a tömörülés elnöke Baranga Nelu, míg Székely Károly tölti be az alelnöki tisztséget.

Maga összesen 1350 birkával rendelkezik, közülük 1034 volt vemhes, 820 már meg is ellett. Mivel azonban a gyakorlat szerint 1000 vemhes juh közül általában 30 meddő marad, nagyjából 1000 ellésre lehet számítani. Az eddig megellettek közül 120 ikreknek adott életet. Ami azért marad el a tavalyi 180 ikerelléstől, mert az idősebb juhok közül, amelyek gyakrabban ellenek ikreket eladott 200-at. Károly gazda a hátszegi fajtával rokon, törzskönyvezett racka-fajta juhokkal rendelkezik, amelyek jó tejelnek, ami viszont megviseli a szervezetüket. Ezért az ellésnek intenzív abrakolással való előkészítését már novembertől elkezdte, napi 0,3 kiló fejadaggal. Decembertől a fejadagot felvitte 0,5 kilóra, míg februártól, az ellések elkezdésétől a napi fejadag 0,7 kiló. A fiatal apaállatok napi 0,5 kiló abrakot kapnak fejenként, aminek meg is volt az eredménye, mivel a december 20-án nála járt minisztériumi vizit résztvevői elcsodálkoztak a fajtiszta állatok kiváló fizikai állapota, az aklok tisztasága láttán. Nem véletlenül nyert velük olyan sok oklevelet, elismerést, 2006-ban I. díjat nyert a megyében. Megérdemelten, mivel tavaly is a tejelő juhok fejenként, átlagosan 18 kiló sóstúrót termeltek, ezen túlmenően, családi használatra készítettek 2 mázsa gyúrt túrót, amit puliszkával szoktak elfogyasztani, további 300 kiló sóstúrót meghagytak az alkalmazottaknak, de ajándékba is szoktak adni, ami szintén nem szerepel a nyilvántartásban.

Kiiktatni a közvetítőt

A nagy mennyiségű sóstúrót Câmpinára és Bukarestbe viszik a felvásárlók. Maguk 1993 óta nem járnak piacra, mivel a juhok számára nagy mezőgazdasági területen termesztik az élelmet, tehát sok a munka, nem jut idő a piacolásra. A juhok mellett tartott 50 kecske, 2 ló és 4 tehén számára 49 hektár szántón termesztik az élelmet. 25 hektáron, fele-fele arányban lucernát és sárherét termesztenek, de egész nyáron legelnek is. Mivel a racka olyan fajta, amit nem szabad bezárva nevelni, tiszta, száraz helyen kell tartani, állandóan járatni kell őket.

Az idei bárányszaporulat jó minőségűnek mondható, hogy mennyit fog eladni, még pontosan nem tudja, mivel a szebb jerkéket minden évben meghagyja az anya-utánpótlás biztosítására. Éppen a beszélgetésünk napján hívta két bárány-közvetítő, akik a minőség felől érdeklődtek. Tudni akarták, mikorra jöhetnek a vevők? Felvásárlási árat viszont még nem tudtak mondani. Mivel a felvásárló minden juhtenyésztővel külön, az áru minőségének a függvényében alkuszik. Tavaly 8,3 lejért vásárolták fel élősúlyban kilóját a bárányainak. Neki fajtiszta juhai vannak, tehát általában az ő bárányai alakítják ki a felvásárlási árat. Bizakodik, hogy a napokban sorra kerülő eladás alkalmával 10-11 lejes kilónkénti árat ki tud majd alkudni.

Hogy megéri-e ennyiért odaadni?

Megéri. Ha azonban nem kapnák az állatlétszám utáni támogatást – ami erre az évre fejenként 17 eurónak kellene lennie, ha lesz rá pénz –, kilátástalan helyzetbe kerülnének a juhtenyésztők. Mert a mezőgazdasági munkákkal járó költségek felemésztik az állatok által megtermelt jövedelmet, noha teljes körű gazdálkodást folytatnak: a műtrágyát amennyire lehet, birkatrágyával helyettesítik, az egész termést feletetik, tehát jövedelem csak az állatok hasznából várható. A természetes trágyázásnak az előnyei megmutatkoztak a tavalyi aszály idején, amikor hektáronként 60 mázsa búzája, illetve 85-100 mázsa szemes kukoricája termett. A vegyszeres gyomirtást is megpróbálják kiiktatni, ugyanis a támogatások folyósítása óta sikerült kombájnt, nagy teljesítményű traktorokat vásárolni a szükséges felszereléssel, köztük természetes trágyaszóróval együtt. A mélyszántással, a többszöri tárcsázással annyira kiirtják a gyomot, hogy több parcellán a búzát nem szükséges vegyszerezni.

Noha egyesületük van, a közvetítőket nem tudják kiiktatni, mivel azok ebből élnek, nem is akárhogy. Példának okáért, Székely Károly tavaly a sóstúrónak kilójáért átlagosan 10 lejt kapott, miközben a közvetítők a bukaresti piacokon 20-22 lejért árulták kilóját. A felvásárlók egymás között megbeszélik, megállapítják a vételárat, amin az őstermelők nem tudnak változtatni. A biztos pénz viszont jól jön, azt visszaforgathatják a talajművelésbe, annak a korszerűsítésébe, illetve az állattartásba. Károly gazda soha nem árulta piacon a vágott bárányt, nem is gondol ilyesmire, hiszen a mindenféle engedély megszerzése sok utánajárást, ismeretséget igényel, amihez neki nincs sem ideje, sem kedve.

Kiszámíthatóbb gazdálkodás

Székely Károly öccsénél, Attilánál is érdeklődtünk. Amint elmondta, az idei ellés folyamatosan zajlik. Eddig 410 állat ellett meg, további 80-90-nek az ellése hamarosan várható. A bárányállomány jó minőségű, fejlett egyedekből áll, mivel megfelelő mennyiségű és minőségű takarmánnyal etetik az anyákat. A fejőstehenek és a juhok takarmányozására 15 hektár lucerna termését tárolta, de nagy mennyiségű abrakkal is rendelkezik.

A bárányokat évek óta olaszországi felvásárlók viszik el, készpénz ellenében. Ami tavaly nem volt túl rózsás, kilónként, élősúlyban 7,50 lejt fizettek értük. Ha nem csalnak az előzetes információi, idén 9-10 lejt is kifizethetnek az élőbárány kilójáért. Mivel húsvét erősen közeleg, bármelyik nap várható az olasz, 5-6 emelettel ellátott kamionok megérkezése, amelyekben akár 700-800 bárány is elfér. A dolog rendjén is lenne, csakhogy a felvásárlók mindig a közvetítőkön keresztül alkusznak, így utóbbiak is lefölözik a maguk hasznát.

Nem neki való a piacolás

Az egyesületi tagokhoz hasonlóan, Székely Károly sem foglalkozik hivatalos bárányvágással, piaci értékesítéssel. Az ott árusító juhászok mind szebeniek vagy azoknak a megbízott embereik, akik viszont nem foglalkoznak takarmánytermesztéssel. Azt felvásárolják vagy legeltetnek, ahogy tudnak. Székely Attila elismerte, a szebeni juhászok jobban keresnek a birkán, az ő gazdálkodási módjuk viszont kalandosabb, arra születni kell. A juhtenyésztő egyesület tagjait tehát nem foglalkoztatják a piaci bárányvágás és -kimérés legújabb, EU-konform szabályai, noha maguk is vágnak birkát, de csakis maguknak vagy kötelezettségből. A juhgazdálkodásnak kevésbé jövedelmező, de kiszámíthatóbb, kényelmesebb változata az övék. Tudják, hogy az olasz felvásárlóknak húsvét előtt 10-15 kilós bárányokra van szükségük, ezért az anyajuhokat úgy takarmányozzák, hogy a bárányok fejlődése zökkenőmentes legyen. Maga decembertől kezdte el az anyaállatok intenzív abrakolását. Azok kezdetben 0,3 kiló gabonát kaptak naponta, majd fokozatosan emelve a fejadagot, mára elérte már a 0,7 kilót. A megfelelő tisztaságú és hosszúságú gyapjút ugyancsak nagyban vásárolják fel, szintén közvetítők révén a törökök, akik szőnyeget gyártanak belőle.

Hogy kihatással volt-e a bárányszaporulatra az idei, kitartó tél?

Székely Attila szerint, ha a juhoknak megfelelő szálláshelyük van, a fagy nem árt nekik, csak sár ne legyen, mert az készíti ki a patáikat. Egyébként nem csak a birkáknak, a tulajdonosnak is állandóan járnia kell, a juhok dolgában. Mert akár esik, akár didergő fagy van, minden reggel személyesen részt vesz az állatok etetésénél. Kiadja a szükséges mennyiségű gabonát, jelen van, amikor négy embere elosztja azt, majd végignézi, amíg az állatok elfogyasztják. Ha egyszer a napi abrak elfogyott, különös baj nem történhet, a gazda hazamehet – neveti el magát a bajusza alatt. Mert ugye, akármennyire is megbízhatók az alkalmazottak, az etetésnél a tulajdonosnak jelen kell lennie, ha az állatok javát akarja.

Lépéselőnyben

Amint az elmondottakból kiderül, az Arad megyei juhtenyésztők lépéselőnyben vannak a többi gazdálkodóhoz viszonyítva, akik idegenkednek a szakmai tömörülésektől, a termelői csoportosulásoktól, noha az EU-rendelkezések ezeknek kedveznek a támogatások, illetve a pályázati lehetőségek terén egyaránt. A juhtenyésztők pozitív példájából okulva, a támogatási kedvezmények reményében, talán mások is kedvet kapnak az érdekképviseleti szövetkezéshez.