Összevonás és karcsúsítás az energetikai iparban

Jelentős személyzeti leépítéssel indult Hunyad megyében az energetikai-ipar összevonása. Amint korábban is beszámoltunk, az Országos Kőszénbánya Vállalatot (OKV), valamint a Déva melletti marosnémeti és a Zsil völgyi parosényi hőerőműveket – valamint más megyékben lévő erőműveket – összevonják az Energetica elnevezésű mamut-vállalatban.

Az összevonás célja az önállóan veszteséges vállalatok megmentése, mivel 2011-2013 után tilos lesz állami szubvencióval támogatni.

A napokban zajló leépítések a veszteség-lefaragási stratégia része. A bányavállalattól 1600 embert bocsátanak el, a marosnémeti hőerőműtől, pedig 300-t. Az OKV megalakulása óta veszteséges, jelenleg az állammal szembeni legnagyobb adós, noha az adósság háromnegyedét a késedelmi büntetőkamatok alkotják, miközben a tulajdonképpeni adósság csupán egynegyedet, szemléltette a helyzetet Lakatos Zoltán, a Zsil völgyi bányász-szakszervezetek ligájának elnöke.

Csakhogy a leépítés csupán az érem egyik oldala. A másik a bányászati technológia korszerűsítése lenne, amit a szakszervezet már jó 5 éve követel. Eddig semmilyen konkrét stratégia nem született műszaki fejlesztésre, s a kőszénbányák többségében még mindig a hetvenes-nyolcvanas évek technológiáját alkalmazzák. Mindenesetre, a szakszervezet kitart a technológiai fejlesztés követelménye mellett, mivel nélküle az Energeticaba való összevonás egymagában aligha jelent megoldást, hangsúlyozta Lakatos Zoltán.

Mérőben más a helyzet a két hőerőműnél, ahol az utóbbi években jelentős fejlesztés történt. Parosénynél egyelőre nincs szükség személyzeti leépítésre, a Déva melletti Marosnémetin viszont igen. Az áramtermelés harmadára csökkent 2007-hez képest, viszont a hőerőműnek 200-al több alkalmazottja van, mint akkor, ismertette a helyzetet Cristian Vladu igazgató. Míg a gazdasági válság előtt mind a hat áramtermelő csoport működött, jelenleg csupán kettő, viszont az adminisztratív költségek növekedtek. Az év elején, amikor az egykori prefektus került a főigazgatói székbe, például a hőerőműnek 14 igazgatója volt! Ilyen körülmények között természetesnek tekinthető, hogy meg kell válni 300 alkalmazottól, beleértve a közel 8000 lejes fizetésű 14 igazgató többségétől is.

Mindezek ellenére a Zsil völgyi kőszénnel üzemelő marosnémeti hőerőmű hosszú távú sorsa korántsem biztosított. Alighanem a Vulkán és Lupény között lévő parosényi hőerőműre esik a hangsúly. Egyrészt, mert az utóbbi években japán és lengyel cégek részvételével jelentős fejlesztés történt, másrészt, mert a Zsil völgyi bányákból származó kőszenet helyben dolgozzák fel, s nem kell 100 kilométeres távon vasúton szállítani Marosnémetire.