Ágyán, a Zalányi család udvarába toppanva, egyik ámulatból a másikba kerül az ember: a frissen nyírt, sűrű pázsit egyhangúságát tuják tarkítják, az udvar előterében kövekből összerakott szikla előtti piciny tavacska, amelyiken faragott, szarvas agancsokkal díszített, pácolt fából épült hidacska ível keresztül, rajta muskátlik virítanak a kövek között csillogó víz fölött.
A szomszédos ház mögötti részen náddal fedett hangulatos terasz kínálja a hűvösét a fák között. A lakóház előtti szőlőlugas alatt felállított, ugyancsak barnára pácolt keményfa széldeszkákból ácsolt asztalnál érdekes vonalú padok kínálják hellyel a látogatót. Egyiket a két végén felállított kocsikerékre szerelték, az ülőkéje, illetve a támlája a kerék egy-egy küllőjén nyugszik. Még az asztal fölötti lámpa is ácsolt deszkából készült, akárcsak a virágtartók mindegyike. A muskátlik kifaragott fatörzs-vályúban vagy éppen hanyag eleganciával összeszegelt, ugyancsak barnára pácolt deszkákból készültek. A tavacskával átellenben álló parasztszekéren is piroslanak a muskátlik, tőlük nem messze áll az ugyancsak barnára pácolt fából készült hintapad. Bármerre tekint az ember virágokat, ötletesen elkészített díszeket, használati tárgyakat láthat, még a kovácsüllő is pácolt fatörzsön vár a kikalapálandó kapára, kaszára. Az udvart középről uraló, jókora fenyőfa jelzi gazdáinak a székely eredetét.
Hobbi és üzlet között
A porta teljes szélességének a középső részén található póni-farmot a többi díszítőelemhez hasonló, látszólagos hanyagsággal összeállított, hangulatos karám zárja körbe. Középen náddal fedett, abrakolóval ellátott hűsölő a négy, kezes bárányhoz hasonló póni számára. Annyira szelídek, hogy a gazdi figyelmetlenségét kihasználva, aki olykor beengedi őket az udvarra, a lovacskák macska módjára beszöknek a szobába is.
Amint Zalányi Csabától megtudtuk, a parképítéshez az ötleteket Franciaországban gyűjtötte, ahol másfél évig dolgozott. Ott ugyanis minden teret parkosítanak, az Eiffel-torony alatt is parkot látott, pónilovakkal. Náluk ismeretlen a „Fűre lépni tilos!” felszólítás, mivel ott mindenki füvön jár. Akinek van pár négyzetméternyi udvara, azt nem betonnal, hanem pázsittal, fákkal ülteti be. Megfigyelte, hogy Franciaországban sok póni-club működik alapítványi támogatással, gyógy-terápiaként beteg gyermekek számára. Nem csak a lovaglás tesz jót a hátgerinc-bántalmakkal, idegbetegségben szenvedő gyermekeknek, hanem a pónik simogatása is. Már Magyarországon is széles körben használják a pónikat beteg gyermekeknek a gyógyítására, alapítványi támogatással. Ami azt jelenti, a gyógykezelés költségeit nem a szülő fizeti, hanem megpályázza, egy erre szakosodott alapítványnál. Noha maga is hasonló indíttatásból, illetve a ló-szeretettől sarkallva szerezte be Magyarországról a négy pónit, egyelőre nem volt ideje végigjárni a gyógykezelés feltételeinek a kérdéskörét. Ha viszont meghívják valamelyik templombúcsúra, szívesen a helyszínre viszi az idomított hátasait a gyermekek nagy örömére, lovagolni. Most éppen egy nagyvállalat családi napjára hívták meg két pónival, hogy a gyermekeket szórakoztassa.
A walesi és scheflandi fajtákhoz tartozó 3 kancát és 1 csődört szaporítani szeretné, egyelőre azonban további befektetést igényelnek, az utca túloldalán lévő sertésfarmnak a hasznát emésztik fel. A válságot megelőzően elég jól fizetett a sertés-üzlet, mostanság azonban az élelmiszerfogyasztással együtt visszaesett. Ennek ellenére, jelenleg is 40 sertést nevel, a malacoktól kezdve a 180 kilós anyakocákig. Mindet az állatvásárokon vagy az Olténiából érkező nagybani felvásárlók viszik el. Hitelben már nem adja, mert a közelmúltban majdnem ráfázott, két hónapig várt az eladott sertések ellenértékére. Amit végül is megkapott, mivel a vásárló régi üzletfele, de hát manapság, válságos időben már nem igazán lehet megbízni a messziről jött emberekben.
Örökség
Zalányi Csaba a fa, a fúrás-faragás, illetve az állatszeretetét a Székelyföldről örökölte, reményei szerint e tulajdonságokat a tízéves fiába, Csabikába is sikerült elültetnie, átadnia az örökséget, mert nagy élvezettel lovagol, eteti a pónikat. A család Szovátáról azért költözött az alföldre, hogy állatokat, főként lovat tarthasson, tenyészthessen. A 43 éves gazdálkodó fiatal korában Marosvásárhelyen, később Bukarestben, a Steauánál lovagolt, majd lovas-oktatóként dolgozott. Sertései, igáslovai mindig is voltak, jelenleg a pónikban lát gyógykezeléssel egybekötött üzleti lehetőséget. Ami jól működne, ha ilyenkor, nyáridőben a lovacskáival leutazna a Fekete-tengerhez, hogy szétszerelhető forgókeretben lovagoltassa a gyermekeket. Maga nem szereti, giccsesnek tartja a forgókeretet, amit a franciák már nem használnak, de hát nálunk még menőnek számít. Ha kiváltja a működési engedélyt, talán leruccan a négy pónival a tengerig. Jobban szeretné viszont, ha nyugati mintára, nálunk is alapítványi közreműködéssel gyógyterápiát végezhetne beteg gyermekek számára. Igaz, így kevesebbet keresne, de ez hozna számára igazi örömet, elégedettséget. Addig is, a 0741/366-489-es telefonszámon történő előzetes egyeztetés nyomán szívesen áll a lovagolni vágyó egészséges vagy a lovacskákat simogatni óhajtó beteg gyermekek szolgálatára. Mert beteg gyermeknek örömöt okozni, azon megpróbálni segíteni, többszörös öröm, valódi boldogság.
Hozzászólások