Szégyelltem magam

Másodosztályú focicsapatunk hétközi hazai mérkőzése színvonalának megítélését rábízom a szakemberekre. Szerény véleményem szerint városunk „vezérhajója” a 90 perc alatt egy jobb képességű, rutinosabb együttes ellenében egy kis szerencsével szerzett egy pontot. Örülnünk kellene neki! A meccs végig sportszerű volt, durva belemenésektől mentes, a néhány apró bírói tévedés nem befolyásolta az eredményt.

A találkozó lefújása előtt néhány perccel a közönség lassan elindult a kijárat felé, így a hármas sípszó elhangzásakor a kijáratnál egy kisebb tolongás keletkezett. Elsősorban annak a 10-12 fős csoportnak a jóvoltából, amelynek tagjai minősíthetetlen hangnemben, trágár szavakkal illették az ellenfél levonuló játékosait és a játékvezetőket. Nem tinédzserek, a 20. életévüket biztosan betöltött felnőttek voltak.

Azóta is piszkál a gondolat: vajon miért? Mert a bírók nem csaltak a javunkra? Mert a vendégcsapat nem hagyta magát megveretni? Más okot nem találtam.

Bevallom, aradiként ezért szégyelltem magam.