Tehetős országok és kevésbé tehetősek

Jelentősek az eltérések az EU tagországai között az országos minimálbért illetően. Mármint azon országok között, ahol létezik ilyesmi. 

Az unió 27 tagországa közül 7-ben (Dánia, Svédország, Finnország, Ausztria, Németország, Olaszország és Ciprus) ugyanis nincsen országosan megszabott minimálbér, hanem ez a munkavállalók és a munkáltatók megegyezésén alapul.

Aligha meglepő, hogy nyugaton lényegesen nagyobbak a minimálbérek, mint a keleti új tagországokban, különösen a 2007-ben csatlakozott Romániában és Bulgáriában, derül ki az Európai Unió statisztikai hivatalának adataiból. A legnagyobb minimálbér (Írország) majdnem tizenkétszer akkora, mint a legalacsonyabb (Bulgária).

Öt nyugati országban a havi minimálbér meghaladja az ezer eurót, négy országban 500 és 1000 euró között alakul, hét országban 200 és 500 között, végül két országban még a kétszázat sem közelíti meg, ahogy a következő táblázat mutatja, 2010 év eleji adatok alapján. A parányi Luxemburg és Málta nem szerepelnek a táblázatban. 

Ország

Havi minimálbér (euróban)

Írország

1462

Hollandia

1408

Belgium

1388

Franciaország

1344

Nagy-Britannia

1076

Görögország

863

Spanyolország

739

Szlovénia

597

Portugália

554

Lengyelország

321

Szlovákia

308

Csehország

302

Észtország

278

Magyarország

272

Litvánia

254

Lettország

232

Románia

142

Bulgária

123

A helyzet aligha meglepő, meglehetősen hűen tükrözi az adott országok gazdasági teljesítményét, fejlettségi szintjét és életszínvonalát. Akárcsak a többi hasonló statisztikában, a volt szocialista országok közül e téren is legjobban Szlovénia áll, majd’ 600 eurós minimálbérével szinte kétszeresen meghaladja a 300 körüli többieket.

Relatív értékek

Annál meglepőbb viszont néhány EU-n kívüli ország helyzete. 

Ország

Havi minimálbér (euróban)

Egyesült Államok

872

Horvátország

385

Törökország

338

Az Egyesült Államok jócskán elmarad az EU legtehetősebb öt országához képest, Törökország viszont meghaladja az új tagországokat. Ellenben az uniós csatlakozásra váró Horvátország helyzete aligha meglepő, hiszen fejlettség és életszínvonal szempontjából toronymagasan meghaladja a korábban csatlakozott Romániát és Bulgáriát, sőt, számos szempontból Magyarországot, Csehországot és Lengyelországot is. De hát a csatlakozási sorrendet talán a brüsszeli eurokraták sem tudnák józan érvekkel megmagyarázni.

Amennyiben a minimálbéreket nem névértékben, hanem vásárlóértékben fejezzük ki, akkor viszont a különbség a legtehetősebb és a legszegényebb között nem 12:1, hanem csupán 6:1. Nyugaton az árak ugyanis lényegesen magasabbak, mint keleten, amit mifelénk 100 euróért meglehet vásárolni, azért nyugaton többszörös összeget kell fizetni.

Vásárlóértékben kifejezve ugyanis Hollandia kerül az élre, Írország, ahol a megélhetés jóval drágább, pedig az ötödik helyre esik vissza. A sor másik vége viszont változatlan: vásárlóértékben kifejezve is a bulgáriai, illetve a romániai minimálbér ér a legkevesebbet.