Valahogy nincs „bizalmam”!

Ismételten leszögezem: csak nézője, nem szakembere vagyok a focinak. Az aradi futball zászlóhajós csapatának meccseire kijárogatok ugyan, de nem mernék tanácsokat adni egyetlen játékosnak sem, hogy miként kellene focizni. A több mint hat és fél évtizedes szurkolói múltam túl kevés ahhoz.

Figyelem a második osztályba szinte önerőből magát visszaverekedő UTA csapatépítgetését. Nem irigylem Nagy edzőt, tudva, hogy a szólásmondás szerint ő is, mint minden szegény ember „vízzel főz”. Vagyis, kevés a pénz, nincs miből sztárjátékosokat szerződtetni.

Olvasom az új szerzemények listáját. Nem fűzök hozzájuk nagy reményeket. Bánhidy László színművész alakította Matuska bácsi szavaival élve, valahogy nekem ugyanúgy nincs meg bennük a „bizalmam”, mint neki a kemény (nyugati) valutában. (Legalábbis, amikor Csöpi hallásközelben volt!) Mert…

Tudom, mostanság nem divat a klubhűség, a játékosok amolyan vándormadarak, gyakran adok-veszik őket a menedzserek. De az olyan focista, aki 25-28 éves korára 6-8 egyesületnél megfordult, s eddig még sehol nem produkált maradandót, az nem valószínű, hogy pont a Maros partján fogja megtenni. A meghatározó játékosokat nem engedik el oly könnyen az egyesületek, s ha megválnak tőlük, nem kis pénzért teszik. (Ellenpélda a klubhűségre: a világ egyik legjobb csapatától most távozó Iker Casillas kilencéves korától negyedszázadon keresztül védte a Real korosztályos csapatainak a kapuját!)

A nálunk jelentkezett új szerzemények között nincs sztárcsatár, gólzsák, csodakapus sem. Úgyhogy reménykedjünk, hogy a meglévő keretből legalább egy középmezőnyös csapatot ki tud állítani az edző. Nagyon szurkolok neki!