Változtatni illene a szemléleten!

A város számára fontos beadvány fogalmazványa jutott el hozzám szakvéleményezésre. A szöveg nagy részéhez nincs mit hozzáfűznöm, nem az én profilom. Csak az Arad történetére vonatkozó részeket elemezgetem. Bevallom: ámulok.

Negyedszázad telt el a rendszerváltás óta. Hogy bizonyos történelmi témákban nincs szemléletváltás, azt a politikai konjunktúra alakulásával tudom magyarázni. De hogy vannak írástudók, tollforgatók, akik leragadtak az osztályharcon alapuló történetírásnál, az elképesztő. Példaként: az 1785-ös mócvidéki felkelést még most is forradalomnak nevezik. Ez kiver minden biztosítékot. Egy történelemmel amatőr szinten foglalkozó is tudja: a forradalmaknak programja van, azok társadalmi rendet akarnak változtatni. Az említett felkelést csak a bosszúvágy vezérelte!

Kíváncsi vagyok, megérem-e, hogy a hazai hivatalos történetírás nagyjai közül valaki megfogalmazza az akkori megmozdulás valódi okát. Azt, hogy az egészet két rossz császári rendelet indította el: az új határőrezredek felállítására és a pálinka-forgalmazásra vonatkozók. Amikor a két új román határőrezred felállítását kihirdették, olyan túljelentkezés volt a kijelölt sorozóhelyeken, hogy a bécsi udvar is megijedt. Gyorsan visszavonta a rendeletet, avval indokolva a lakosságnak, hogy a magyar nemesség nem engedi el jobbágyait.

Ugyanakkor a bécsi kormány a mócvidéki pálinkaforgalmazás jogát átadta a többségében zsidó kocsmárosoknak. Amikor a topánfalvi vásárban a császári katonaság szétzavarta a pálinkájukat addig szabadon áruló mócokat, kitört a lázadás. Az osztrákok az egész megmozdulást a magyar nemesség és a zsidó kocsmárosok ellen irányították.

Szó sem volt a kommunista időkben belemagyarázott társadalmi, nemzeti követelésekről, forradalomról, amely négy évvel megelőzte (!) a francia polgári forradalmat!

De még mindig ilyesmivel hülyítik a naiv olvasókat. A tanuló ifjúságot is.