A hit ünnepe

A húsvéti szertartás az egyházi év egyik leghosszabb, ugyanakkor szimbólumokban, jelképekben leggazdagabb liturgiája. 

Az ünnep vigíliáján, nagyszombaton a templomok még sötétségbe burkolóznak, csak a Szent Sír mellett váltják egymást az imádkozó hívek. Majd egyre többen érkeznek, hogy este részt vegyenek a vigíliai szertartáson.

A nagyszombati liturgia a fényünneppel, tűzszenteléssel, valamint a Krisztust jelképező gyertya megszentelésével kezdődik. Erről gyújtják meg saját gyertyáikat az egybegyűlt hívek, hogy azok fényénél hallgassák meg az ó- és újszövetségi olvasmányokat a világ teremtéséről, a Messiás eljövetelének jövendöléséről.

A temesvár-józsefvárosi plébániatemplomban ft. Szilvágyi Zsolt plébános hordozta körmenetben a húsvéti gyertyát. Szentbeszédében pedig hangsúlyozta: – A húsvét annak jele, hogy nem a bűné és a sötétségé a győzelem. A szeretet, Isten szeretete erősebb a gyűlöletnél.

A temesvári Dóm téren nm. és ft. Roos Márton megyés püspök végezte a tűzszentelés szertartását. A székesegyházban bemutatott szentmisén magyar nyelven a nagyiratosi születésű Bene Tamás szerpap, román és német nyelven a nagyszentmiklósi Irmiciuc Emil Alin diakónus tolmácsolta az ünnep üzenetét. – A húsvéti harangszó örömet, békét és reményt hirdet. Azt, hogy számunkra megszűnt a bűn átka – fogalmazott szentbeszédében Bene Tamás teológiai hallgató.

A tűzszenteléshez hasonlóan a nagyszombati liturgia fontos mozzanata a vízszentelés, valamint a keresztségi fogadalom megújítása. Végül a templomban jelen lévő hívek kezükben égő gyertyával az Oltáriszentséget hordozó msgr. Dirschl Johann általános helynököt kísérve kerülték meg a Dóm teret, hogy mint kétezer évvel ezelőtt a tanítványok, hirdessék az egész világnak: Jézus feltámadt a halálból.