A református lelkipásztorok lelki gondozásáról

Március 8-án, Lugoson tartotta meg az idei első negyedévi értekezletét a Temes és Krassó-Szörény megyét átfogó Temesvári Református Egyházmegye lelkészi kara. 

A házigazda Gáll Zoltán – s egyben a lelkészértekezleti elnök – köszöntő és bevezető szavait követően a hagyományoknak megfelelően ezúttal Székely József Kolozsvár-alsóvárosi parókus lelkész bibliaórája (Róm.1,8-16) után a lelkipásztorok lelki gondozása tárgyában volt egy alapos előadás.

Székely József az ismert szakirodalom és saját élettapasztalata által beszélt a témáról, kiemelvén azt a tényt is, hogy olyan jelenséggel állunk szemben, amely szinte teljesen ismeretlen a református egyház gyakorlatában. Míg a római katolikus egyházban minden lelkésznek és lelkészjellegű egyházi szolgának is van lelki gondozója gyóntatópapja révén, addig a reformátusoknál ez egyáltalán nem rendszeres. A témával kapcsolatban nagyon hézagos az irodalom is és a gyakorlat is.

Az előadás csoportokra osztva szólt a tárgyról, fölemlegetvén a lelkipásztorok szemérmességét éppúgy, mint esetenként az elhívás pontos idejét és helyét, vagy épp a lelkipásztori magány kérdését, illetve a mások és maguk felé irányuló elvárásokat.

A felmerülő kérdések elhangzása és az azokra adott válaszok után az egyik közeli vendéglőben volt a szeretetvendégség közös ebéd formájában, ahol a témával kapcsolatban egymás között is tárgyaltak a kollégák.

A Zoltán-nap és nőnap alkalmából a házigazdát, illetve a kolléganőket Fazakas Csaba esperes is köszöntötte.