Az Oltáriszentség alapításának emlékezete

Nagycsütörtökön a római katolikus székesegyházakban két szentmisét mutatnak be: egyet délelőtt, amikor az egyházmegye főpásztora együtt misézik a papsággal, a másodikat pedig este, az utolsó vacsora emlékére.

A nagycsütörtöki első szentmise középpontjában az Eucharisztia és az egyházi rend, vagyis a papság alapítása áll. Ekkor áldja meg a püspök a keresztelendők és a betegek olaját, valamint a krizmát, amelyet a bérmálkozáshoz, pap- és püspökszenteléshez, illetve minden egyéb olyan szertartáshoz használnak, amelyet a főpásztor végez. A temesvári Szent György székesegyházban excellenciás Roos Márton megyés püspök az egyházmegyés papság népes csoportja körében szentelte meg az olajat, amelyből a jelen lévő lelkipásztorok magukkal vittek a különböző plébániákra és közösségekbe.

A húsvéti idő egyik legmegrendítőbb szentmiséje a nagycsütörtök esti liturgia.

– Ezen az éjszakán Jézust elfogják. Ezen az éjszakán a Mestert harminc ezüstpénzért elárulja egyik tanítványa. Ez az utolsó este, amelyet a Megváltó apostolai körében tölt, és ez az az este, amikor Jézus a felebaráti szeretet és alázat legszebb példáját tárja elénk: megmossa tizenkét apostola lábát – fogalmazott a székesegyházban bemutatott liturgián szentbeszédében ft. Mirciov Sebastian püspöki titkár. A hagyomány szellemében a szentmisét celebráló nm. és ft. Roos Márton megyés püspök is elvégezte a lábmosás szertartását. A kiválasztott férfiak a város több plébániájáról érkeztek. Ezt követően a Főpásztor ünnepélyes körmenetben áthelyezte az Oltáriszentséget az Utolsó vacsora mellékoltárra. A templomban kihunytak a fények, nem szóltak a harangok, az orgona is elnémult, a hívek teljes csendben, imádkozva virrasztottak, lélekben készülve a nagypénteki keresztútra.