Botrányos közgyűlés az evangélikus gyülekezetben

Indulatokkal túlfűtött veszekedésbe torkollott az Aradi Evangélikus-Lutheránus Egyházközség közgyűlése, amelyet a püspökség hívott össze vasárnap délután egy órára az arad-belvárosi református imaterembe.

Azért választották ezt a helyiséget, mert tavaly ősztől ide kényszerült a gyülekezetnek az a része, amelyik nem fogadja el a papi hivatásából felmentett Tóthpál Béla szolgálatát (a gyülekezet másik része még mindig őt tartja lelkésznek, holott az egyházjog szerint már nem az), de mivel a kinevezett helyettes lelkipásztort nem engedték be a templomba és a lelkészi hivatalba, kénytelenek voltak más helyet keresni.

Az imaterem zsúfolásig megtelt a két tábor képviselőivel, sőt még a folyosón is sokan álltak az istentisztelet, majd a két órakor kezdődött közgyűlés alatt. Az országos egyházi vezetőség részéről Adorjáni Dezső püspök, Zelenák József püspökhelyettes, Fehér Attila egyházkerületi főtanácsos, Pál Gyula egyházkerületi másodfelügyelő és Köncze-Geréb Árpád, a Kolozsvári Egyházmegye esperese volt jelen; eljött Kovács Zsombor temesvári lelkész, kinevezett aradi helyettes lelkész, illetve Jakab István oltszakadáti lelkipásztor,  aki június közepétől foglalja el hivatalát Aradon mint kinevezett lelkész. Az aradi gyülekezetnek jelenleg ugyanis nincs meghívott lelkésze, mert a hívek egy része hiába tekinti Tóthpál Bélát a papjának, ha ő nem az. Ekként közgyűlést sem tarthattak, és új presbitériumot sem választhattak volna – közgyűlés mégis volt április derekán, amelyen Lukács Tibort választották meg felügyelőnek, legalábbis ő ekként mutatkozott be, amikor felemelt hangon ellenezte a vasárnapi közgyűlést, mondván, hogy nem hirdették ki istentiszteleteken, továbbá ők olyan határozatot fogadtak el, miszerint közgyűlést csak az evangélikus templomban vagy imateremben tarthatnak. A püspök szerint ilyen szabályozás nem létezik, Kovács Zsombor pedig hozzátette, hogy a közgyűlést három egymást követő vasárnap kihirdették, és a napirendet kifüggesztették.

Egyébként, mintha jelszóra cselekedtek volna, mert amint a püspök megnyitotta volna a gyűlést, Tóthpál Béla közvetlen pártfogói megpróbálták belefojtani a szót. Bekiabálással, tiltakozással, hangoskodással, és a zsivajba mindkét tábor hívei akarva-akaratlanul bekapcsolódtak, piaci kofákat megszégyenítő volt a hangnem, és már attól kellett tartani, hogy egyesek ölre mennek egymással. A fő hangoskodók a már említett Lukács Tibor, illetve bizonyos Bárdi-Pajtás János és Farkas László voltak, utóbbi még a lábával dobolt is a padlón, hogy ne hallatsszon a püspök vagy a másodfelügyelő beszéde. Adorjáni Dezső azt kérte, hogy aki nem ért egyet a közgyűléssel, fáradjon ki, és hagyja a többieket, hogy civilizált hangnemben tárgyalják meg a napirendi pontokat, de ebbe sem mentek bele, és egyesek folytatták az ordenáré viselkedést. A püspökség jogi képviselőjébe, Mihai Paşca ügyvédbe is belefojtották a szót, amikor a telekkönyvi kivonat másolatát akarta szétosztani, bizonyítandó, hogy Tóthpál a Mărăşeşti utca 30. szám alatti egyházi ingatlanra vett fel 150 ezer eurós jelzálogkölcsönt a cége, a Lutheran Leasing IFN Rt. javára. Mint kiderült, erről még az ő hívei közül sem tudtak sokan.

Megszavaztatták, hogy a jelenlévők elismerik-e jogosnak a közgyűlést, amire a látható többség nemmel válaszolt; a Tóthpál-pártiak kérték, külön hangsúlyozzuk ki azt, hogy kétszer annyian voltak, mint a másik tábor képviselői. Valóban, de ennek nincs sok jelentősége, pláne úgy, hogy később ugyanazok emelték a kezüket Tóthpál védelmében és ellenében is, vagyis sokan nem is értették, mikor miről szavaznak.

Adorjáni Dezső szerint Tóthpál Béla alapjaiban próbálta megrengetni a Románia Evangélikus-Lutheránus Egyházat azzal, hogy perek sokaságával kérdőjelezte meg a törvényes működését (a keresetét egyébként elutasította az igazságszolgáltatás), és megkérte Tóthpált, hogy számoljon el a már említett jelzálogkölcsönnel, illetve a Luther-palota helyiségeinek bérleti díjaival, amelyeknek – az egyházkerület tudomása szerint – csak a töredéke jut az egyházközség kasszájába. A kérdezett megpróbálta elterelni a szót, de annyit végül elmondott, hogy a pénzhez állítólag nem nyúltak, és mind a 150 ezer eurót visszafizették a banknak (az nem derült ki, hogy az egyházközség pénzéből törlesztették a magáncég részleteit vagy sem) – ehhez képest még mindig jelzálog terheli az ingatlant.

Mivel látszott, hogy úgysem közelednek az álláspontok, a közgyűlést a püspök berekesztette, és a jegyzőkönyvbe belefoglalták, hogy „fizikai jelenléttel, bekiabálással akadályozták” annak megtartását. A jegyzőkönyvírás eltartott még jó darabig, és egyik tábor sem akart hazamenni, amíg be nem jelentették, hogy át kell adni a helyet a református gyülekezetnek. Lukács Tibor elmondta, hogy vasárnap az evangélikus templomban tartanak közgyűlést – ami a püspök szerint nem törvényes, mert csak hivatalban lévő lelkész és felügyelő hívhatja össze –, és hogy a saját jegyzőkönyvüket ott írják meg.

Az ügy a bíróságon folytatódik, és ilyen vagy olyan ítélettel le is zárul egyszer. Viszont az utcán is folytatott vitákból és beszélgetésekből kitűnt, hogy a nézeteltérések miatt barátságok mentek tönkre, sőt talán családok fordultak egymással szembe. A megosztottságot megszüntetni, és az egyház tekintélyét visszaszerezni hosszadalmasabb feladat lesz.