Dávid Ferenc-emlékzarándoklat Déva várában

Templom és temető

Rég nem tapasztalt szépségű ünnepségen vehettek rész mindazok, akik szombaton eljöttek Déva várába az éves unitárius zarándoklatra. November elején ugyanis Dévára vezet minden út a magyar unitáriusok számára, hétvégén több mint ezren zarándokoltak el Erdély minden részéről leróni kegyeletét Dávid Ferenc egyházalapító sírjánál. Többen, mint bármikor a 2017-es és 2018-as jubileumi zarándoklatok óta. Akkor a reformáció ötszázadik, illetve a vallásszabadságot a világon elsőként kihirdető tordai országgyűlés 450. évfordulóját ünnepelték.

Nemcsak a zarándokok nagy száma tette felemelőnek az idei zarándoklatot. Az ünnepség nem a tüzérségei teraszon zajlott, mint az előző két évben, hanem a vár fenti, szépen felújított belső udvarán, amelyet idén nyáron nyitották meg a közönség számára több éves lezárás után. A kellemes őszi napsütéses idő is rámosolygott a zarándokokra a tavalyi zuhogó eső után.

Otthon a teremtett világban

Vannak olyan helyek, ahol belekapaszkodhatunk a hitbe, Déva vára ilyen hely, üzente ünnepi igehirdetésében Tófalvi Tamás székelyföldi lelkész. Bármit is épít az ember élete során, fizikai vagy szellemi síkon egyaránt, az nem lehet tájidegen, csak akkor tartós és szép, ha beilleszkedik az Isten teremtette világába. Ha megszokott környezete drasztikusan megváltozik, az ember már nem is érzi magát otthon. Valahogy így vélekedett annak idején Dávid Ferenc, amikor a reformációt hirdette: tulajdonképpen vissza akarta helyezni az utat vesztett vallást Isten teremtett világába. Hogy ne legyen többé tájidegen.

Manapság az unitáriusok számára Erdély, szűkebb életközösségük és hitük jelentik az Édenkertet, folytatta kollégája igehirdetését Dénes Erzsébet, szintén székelyföldi lelkésznő. Déva vára pedig egyszerre templom és temető. Temető, mert itt nyugszik az egyházalapító Dávid Ferenc és templom, mert az unitárius hívek évről évre imákkal töltik meg. Ettől a hely megszentelődött, a hívek pedig hittet merítenek a vár falai között. Déva vára az alfa és omega az unitáriusok számára.

A szép és tömör igehirdetés után Kovács István püspök köszöntötte a zarándokokat, megjegyezvén, hogy a fájdalom is energiaforrás lehet, Jézus és Dávid Ferenc szenvedése hitet, erőt és kitartást adott évszázadokon keresztül. Az ember élete hosszú zarándoklat, zarándoklat önmagához, a hit forrásához és végső soron Istenhez. Felújítása nyomán a dévai vár megváltozott, megszépült, befogadóbbá vált, mégis változatlanul a hit forrása maradt.

Winkler Gyula EP-képviselő az örökség megőrzésének fontosságát hangsúlyozta ünnepi beszédében. A maroknyi dévai és Hunyad megyei unitárius közösség büszkén őrzi az elődöktől kapott örökséget, s ebben a többi helyi magyar felekezet és a tágabb magyarság is támogatja. A szórványban ugyanis túl kevesen vagyunk ahhoz, hogy kizárólag önerőből boldoguljunk, szükség van külső segítségre, de ettől még büszkén visszük tovább a nemzeti és vallási identitás hagyatékét, megbecsüljük, és továbbépítjük azt, nem herdáljuk el. Pogocsán Ferdinánd helyi RMDSZ-es tanácsos Lucian Rus újonnan beiktatott polgármester üdvözletét tolmácsolta, majd saját nevében köszöntötte a zarándokokat. Ilkei Lóránd, a dévai székhelyű Délnyugat-Erdélyi Unitárius Szórványegyházközség fiatal lelkésze pedig érdekes hasonlatot említett: a mai modern ember számára a GPS jelöli meg az utazás irányát, az unitárius hívek számra Déva vára az iránytű, Dávid Ferenc jelképes GPS-e pedig maga a Szentírás volt.

A hagyományoknak megfelelően az istentisztelet és az ünnepi beszédek után a kolozsvári protestáns teológia unitárius kara hallgatóinak fáklyás várjátéka következett, végezetül pedig Dávid Ferenc várbéli sírjának megkoszorúzásával ért véget a szabadtéri ünnepség. Ezután a lelkiekben feltöltött zarándokok a városban lévő unitárius szórványközponthoz és az azzal szemben lévő Melite református közösségi házba mentek, ahol szeretetvendégség fogadta őket.