Elfogadni Isten felénk nyújtott kezét

Révész Árpád evangélista a közelmúltban az arad-belvárosi baptista gyülekezetben tartott evangelizációs igehirdetéseket. Az alkalmat megragadva, a szolgálatáról kérdeztük.

Bevallása szerint, nem tesz mást, mint a Jézus Krisztussal történt találkozásának a tapasztalatait tolmácsolja. Kegyelmi állapotba jutva, a kegyelem ajándékait hirdeti, evangélistaként. Aki a gyülekezet külső munkása, kifelé hirdeti az evangéliumot, azoknak, akik még nincsenek bent. Nagy öröm számára, ahogy Isten neki megbocsátott, úgy másnak is megbocsát. Ezt az ajándékot elfogadjuk vagy elutasítjuk, noha az ajándék mögött egy szerető személy van, Isten, aki tudja, hogy a legnagyobb ajándék az a Fia, akit ideadott. Ő valóságos Isten és valóságos ember, mert emberként tudta magára venni a bűnt, de Istenként tudta legyőzni a halált, a Sátánt. Ő így lett híd az embertől az Istenig, Szűz Mária testén keresztül, a Szentlélekként foganva. 33 évig az emberek között élt úgy, hogy nem lett sáros ember módjára, de amikor a kereszten volt, mint a bűnbakra szokás rátenni a bűnt, az rákerült, maga lett a bűn. A teológiának e kijelentése, misztérium, amit hittel lehet elfogadni. Amikor Krisztus érettünk, miattunk meghalt, megszerezte számunkra a megváltást. Mivel ez megvan, csak a személyes hitünkkel tudunk ehhez hozzáférni. Ha nem hiszek, nem tudom, nincs meg a személyi azonosítónk, nincs hozzáférésünk. A bibliának, de a világnak is 3 témája van: Isten, ember és Sátán, de a Miatyánkban is e 3 téma létezik. Révész Árpád néhány héttel ezelőtt a Fidzsi-szigeteken evangelizált, ami iránt hatalmas befogadó-készséget tapasztalt, szemben az európaiakkal, ahol sokkal keményebbek a szívek. Példának okáért, Franciaországot és Ausztriát a misszionáriusok temetőjének szokták nevezni. A hit a hangra a visszhang, tehát először hallani kell az evangéliumot.

Hogy mit kell még az Úristennek megengednie, azért, hogy a Kárpát-medencében padlót fogjon a magyar, hogy összetörjön a szívünk, hogy azt mondjuk: Jézus, szükségünk van rád.

Érdekes jelenség a magyarokkal együtt élő cigányság, akik azért jönnek, hogy adjunk nekik valamit, de keresik Istent. Akinek a jelenlétében egy embernek az egész személyisége megváltozhat. Minden a gondolatból indul, ezt tudták a janicsárképzőben, a kommunisták is, hogy add ide a gyermekedet, akinek betápláljuk a fejébe az akaratunkat, s majd a cselekedete, a sorsa válik meghatározóvá. Aki Isten igéjét táplálja a fejébe, azzal növeli a műveltségét.

Annak a sorsa is a gondolatból indul el, ahonnan démonként hat a szex, a pénz, a hatalom, amelyek mind az ördög által uralt területek. Ha nincs Krisztus az ember szívében, beetetik a bűnnel, mint ahogy Éva anyánkkal is tették.

Akikben viszont Isten lakik, felelősséggel tartoznak elmondani az embereknek a megtérés, Istennel való megbékélés fontosságát. Révész Árpád azt szokta mondani: amíg rajta kívül egy bűnös lesz, maga soha nem válik munkanélkülivé. Az evangélisták manapság mérgezett vizekben halásznak, gusztustalan, beteg halakat.

Hogy nem a globalizáció miatt zárkóznak-e el az emberek Istentől?

A globalizáció valóban világjelenség. A biblia szerint kétféle élési folyamat létezik: az istentelen emberek romlásának a napja, illetve amikor betelik az üdvözültek száma. Jelenleg a világ benne van egy erkölcsi fertőben. Aki nem tudja, honnan jön, hova megy, csavargóvá válik. A bibliából megtudjuk, honnan jövünk, hova megyünk. Mi a legnagyobb szenvedőt követjük, és nem igényelhetjük: Uram, te sokat szenvedtél, de nehogy én is szenvedjek. A mi szenvedésünk legfeljebb olyan lehet, mint amikor Isten megtisztel minket azzal, hogy a bizonyságtevéseinket megerősíti. Erőt ad hozzá, hogy akkor is, ha ez a világ nem fogja üdvözölni. Mert az ördög soha nem fogja üdvözölni Isten dicsőségét. Önmagát dicsősíti, magát akarja a világ urává tenni. Az igazságot csak a bibliából ismerhetjük meg, hiszen Jézus is azt mondta: Én vagyok az út, az igazság és az élet.

A globális jelenségre a bibliai próféciák alapján is azt lehet mondani, az utolsó időket éljük. Éppen ezért feléled bennünk a vágy Isten iránt, de csak azért, mert Isten ébreszti fel az igazakban. Ha valaki kinyújtja kezét Isten felé, kiderül, hogy Isten már régen kinyújtotta felé a kezét, csak az illető eddig nem vette észre.

„Én arra próbálom rávenni az embereket, fogadják el Isten kinyújtott kezét. Azt kívánom, hogy Erdélyben is, nemzetiségi hovatartozástól függetlenül, higgyenek Jézusban, bízzák rá az életüket” – tanácsolta beszélgetésünk alkalmával Révész Árpád evangélista.