„Tudjátok meg, hogy a testetek a bennetek lakó Szent Szellem temploma”
/1 Kor. 6, 19/
A Teremtő Isten, nem magányosságban él, hiszen Ő az örök kiáradó szeretet, a szeretetnek viszont a kiáradásához társra van szüksége, hogy annak az iránya is látható legyen. Nos, a kiáradás alapján beszélhetünk örök Szentháromságról. Alapvető fontosságú tudni, hogy Jézus Krisztus megígérte tanítványainak: „Én kérni fogom az Atyát és Ő egy másik segítőt fog küldeni nektek, aki örökre veletek marad. Ő az Igazság Szelleme, akit a hitetlenek világa nem tud befogadni, mert ők nem látják, és nem ismerik fel. Ti azonban megismeritek és felismeritek Őt, mert veletek együtt fog lakni, sőt bennetek él majd.” János apostol levelében nyomatékosan szól Jézus Krisztusról – olykor az Ige szót használja – isteni személyének megnevezésére, aki – mint kiemeli – maga az élet, hiszen Jézus ajkáról hangzott el a valós megállapítás: „Én és az Atya egy vagyunk.” Róla mondja: „Akit magunk hallottunk, saját szeműnkkel láttunk, egészen közelről figyeltünk, sőt kezünkkel érintettünk.” Aki öröktől fogva az Atyaistennel volt, most azonban látható módon megjelent nekünk. Amit láttunk és hallottunk, azt hirdetjük nektek, hogy titeket is bevonjunk abba a szeretetközösségbe, amelyben az Atyával és Fiával, Jézus Krisztussal élünk. Véges, földi értelmünk felfoghatja valóságosan, amit az Örökkévalóról közöl velünk az Ige?
Vajon elgondolható-e, hogyan lakozhatnék Isten a földön? Vajon lakozhatnék-e Isten a mi életünkben? Vajon kibírja-e az Úr azt a sok szeretetlenséget, bosszantást, kritizálást, amit egymással szemben elkövetünk? Vajon nem szomorodik-e meg nagyon sokszor Isten Szentlelke miattunk? Vajon nem zokog-e Isten Lelke szívünk keménysége miatt? Jézus, amikor lejött erre a földre, istállóban született. Elgondolható-e, hogy az ég és föld Ura a legpiszkosabb helyen született? Azután bement a jeruzsálemi templomba, ahol adtak és vettek. Ahol pénzváltók voltak, ahol állatok voltak. Vajon elgondolható-e, hogy Jézus bejön a te életedbe, hogy itt lakik közöttünk? Hála Istennek, hogy ilyen is történt, az Örökkévaló kegyelméből. Elfogadható, hogy Jézus beköltözik életedbe a Szentlélek által? Olyan jó, hogy válaszolhatunk erre a kérdésre: igennel. Kérhetjük, hogy Uram, bármilyen is az életem, a Te szemeid nézzenek éjjel és nappal erre a házra. Ha fájdalmasan kell is, hogy nézzél, ha úgy nézel is, mint Jeruzsálemre, hogy folyt a könny a szemedből, akkor is csak nézzél. Ha úgy nézel is, ahogy néztél a keresztről azokra, akik megfeszítettek, hogy folyt a vér a homlokodból, akkor is csak nézzél. Hadd találkozzanak szemeink szemeddel éjjel, nappal. Hadd lássuk meg a vádoló szempárt, a könnyes Krisztus-szemet, és hadd találkozhasson szemünk ezzel a megbocsátó, szelíd szempárral. Legyen ott szívedben a komoly kérés, hogy akit az egeknek egei be nem foghatnak, annak szemei nézzenek éjjel és nappal reád, hogy életed valóban a Szentlélek templomává lehessen.
Kedves nemzettársaim! Fontos tudomásul venni, hogy a Biblia nekünk, embereknek íródott, számtalan hasznos történettel, amelyek megerősítenek bennünket hitünkben, hogy van egy örökkévaló, fizikai szemünkkel nem látható, de öröktől fogva létező teremtő, gondviselő Istenünk. Az Ótestamentum, sok tanulságos, főleg a zsidó nép életéhez kötődő történelmi képet tár elénk. Az Újtestamentumról viszont azt mondhatjuk, hogy „örömüzenet”. Az örökkévaló Isten Szent Fiának megáldoztatásáról tudósít bennünket, ami borzasztó fájdalmat okozott az egész szellemi világban. A hívők számára, akiknek a golgotai keresztáldozat bűneik megbocsátását hozta, és ezzel megnyitotta számukra az örök mennyei boldogság kapuját, azok számára kimondhatatlan boldogságot hozott az evangélium örömüzenete! Isten csodák sorával, a legmagasabb jutalomban részesítette már az ótestamentumi „hithősöket” is, akik többször voltak halálos életveszélyben, amelyekből megmentette őket. Ilyen volt Dániel próféta története is. A király magas megtiszteltetésben részesítette a számára nagy segítséget nyújtó Dánielt. Ellenségei viszont mindenképpen halálát keresték, és azt kérték a királytól, hogy adja ki rendeletbe: 30 napig senkinek sem szabad istenéhez fordulnia, kérését, csak Dárius királyhoz továbbíthatja. Dániel hű maradt Istenéhez, és imájában rendszeresen az Örökkévaó Istenhez fordult. Ellenségei ezt látva bevádolták őt Dáriusnál, és azt kérték tőle, hogy a kiszabott büntetést Dániel is megkapja. Maga a büntetés abból állt, hogy az őszinte Istenimádókat az oroszlánok vermébe dobják, és ezzel idézik elő halálukat. Dárius király, aki nagyon szerette Dánielt, rendkívül szomorúan, de teljesítette a „cselszövők” kérését. Dániel valóban az oroszlánok vermébe jutott, de a király szomorúságában nem tudott aludni. Reggel nyomban a veremhez sietett, és hangosan kérdezte: „Dániel, az élő Isten szolgája, akit olyan hűségesen szolgálsz, meg tudott-e menteni az oroszlánoktól?” Ekkor Dániel hangja szólt a veremből: „Király, örökké élj!” Istenem elküldte angyalát és bezárta az oroszlánok száját, mert ártatlannak találta. Ekkor a király előhozatta azokat, akik Dánielt bevádolták és feleségeikkel, gyermekeikkel együtt az oroszlánok vermébe dobatta, ahol halálukat lelték.
Drága magyar testvéreim! Az Örökkévaló Isten előtt nincs lehetetlen helyzet, hiszen az egész világmindenséget Ő irányítja, Szent Fiával, Jézus Krisztussal teljes egyetértésben. Azért mondta egykor maga Jézus Krisztus tanítványainak: „Nálam nélkül semmit sem tehettek.” Tudomásul kell vegyük az Ige kikerülhetetlen üzenetét: „Akié a Fiú, azé az élet, akiben nincs meg Isten Fia, az élet sincs meg abban.”
Drága magyar testvéreim, ezen a héten gondolnunk kell arra is, hogy amint Jézus befejezte megváltói munkáját, egy idő után elbúcsúzott tanítványaitól, és visszatért az Atyához, de jelezte, hogy „Én mindennap veletek vagyok a világ végezetéig”. A menybemenetel napját ismerve, elmondhatjuk őszintén a másik boldogító igeverset is. „Azt pedig tudjuk, hogy akik Istent szeretik, minden a javukra szolgál.”
Bátkai Sándor
Hozzászólások