Hospice Világnap

Minden év októberének második szombatja a Hospice Világnapja. Az idegen csengésű név vegyes érzelmeket ébreszt azokban, akik közelebbről megismerték: a félelem és a fájdalom érzését, ám ugyanakkor a hálát is az itt tevékenykedők iránt. 

Mert a hospice – hivatalos nevén az Isteni Irgalom Háza palliatív hospice központ – olyan egészségügyi intézmény, amely a szó nemes értelmében az embert szolgálja.

Jelenleg több mint 70 országban működik hospice kórház. Romániában alig több mint tíz éve foglalkoznak hospice ellátással, s a kórházi vagy házi beteggondozás mellett ma már 16 központ is létesült.

Az intézmény nagy múltra tekint vissza.

Az Assisi Szent Ferenc Leányai kongregációt 1894-ben Anna Brunner nővér alapította Budapesten, fő hivatásul választva a betegek gondozását, a szegények, a sérült vagy elhagyatott idősek és gyermekek támogatását. A rend anyaháza jelenleg Pozsonyban van, tagjai Szlovákiában, Romániában, Magyarországon, Ukrajnában, Mexikóban az Egyesült Államokban stb. tevékenykednek. A kongregáció első képviselői 1902-ben érkeztek vidékünkre, és az évek során Nagyszentmiklós, Lippa, Arad, Lugos, Temesvár, Máriaradna és Belényes kórházaiban segédkeztek. Máriaradnán 1930-tól tartományi székhely és novíciaképző működött. Mindez 1948-ig, amikor a román államhatalom feloszlatta a katolikus szerzetesrendeket, Régi temesvári lakhelyükre csak 1992-től költözhettek ismét a Szent Ferenc Leányai kongregáció tagjai, akik az egyházmegyei Caritas Szervezet keretében végeztek önkéntes házi beteggondozást. A szükség, a rászorulók magas száma indította őket a hospice központ létrehozására, amely Temesváron a Memorandului utca 84. szám alatt – a rend első rendházában – kapott helyet. Temesvár első ilyen intézetének projektjét az egyházmegyei Caritas Szervezet és a városban működő Assisi Szent Ferenc Leányai kongregáció közösen készítette el, és a központ jótékonysági szervezetek, magánszemélyek, a pápai nunciatúra adományainak köszönhetően fejtheti ki áldásos tevékenységét. A betegek étkeztetését a Caritas Szervezet vállalta. A központ irányítója Savia Lukačova nővér, aki sokat tapasztalt az évek során. Ő mondotta: „Szembenézni a szenvedéssel és a közelgő elmúlással betegnek és családtagnak egyaránt nehéz, de nekünk, gondozóknak sem könnyű. Fizikai és lelki támaszt nyújtani a rászorulóknak, csillapítani a fájdalmat, együtt élni meg velük az utolsó napokat, felkészíteni a családtagokat a bekövetkező veszteség elfogadására – ez a hospice szolgálat legfontosabb törekvése.”

A temesvári központról hadd mondjuk el, hogy tíz férőhelyes. A kétszintes épületben az egészségügyi személyzet rendelkezésére álló szobák mellett helyet kap még egy hospice képzési központ, továbbá mosókonyha, szárító és fertőtlenítő, egy tágas nappali a nem ágyhoz kötött betegek számára, az emeleten pedig néhány vendégszoba, ahol a bentlakó személyzet, az önkéntesek vagy a családtagok tölthetnek el akár több éjszakát is. Mindehhez konyha, iroda és egy kis kápolna is társul. A betegek ellátását felkészült szakemberekből álló, úgynevezett multidiszciplináris csoport biztosítja, ezen kívül ápolók és asszisztensnők foglalkoznak a rászorulókkal. Mivel vallási hovatartozástól függetlenül bárki a gondozottjuk lehet, a betegek pasztorációját a különböző vallásfelekezetek lelkipásztorai vállalták. A központban állandó ügyelet van. A családtagokkal való kapcsolattartás azért is indokolt, mivel a beteg ember egyik legfontosabb kívánsága, hogy élete utolsó szakaszát házastársa, szülei vagy gyermekei, unokái körében töltse.

A Hospice Világnapon érdemes megjegyezni, hogy Temesváron (2007 februárjától) évente átlag 260 beutaltat segítettek, ápoltak, s a végső órákban imádkoztak mellette.