Lesz-e béke Aradon?

Mint már beszámoltunk róla, vasárnap délután dicstelenül zajlott le az Aradi Evangélikus-Lutheránus Egyházközség közgyűlése, amit a püspökség hívott össze, hogy megtartsák a tisztújítást. 

A leváltott, egyben a papságból is kizárt Tóthpál Béla közvetlen pártfogói ellenezték a közgyűlést, és bekiabálásaikkal, botrányos viselkedésükkel kocsmai veszekedéssé aljasították az összejövetelt, így végül az ülést berekesztették.

– Lehet-e békét teremteni Aradon? – kérdeztük az indulatokkal túlfűtött találkozó végén Adorjáni Dezső püspöktől.

– Határozott szándékom, hogy békét és nyugalmat teremtsünk. Ez nem zárja ki azonban azt, hogy a törvényességnek és az igazságnak érvényt szerezzünk. Nem szabad hamis dolgokat a szőnyeg alá seperni. Azért jöttünk, hogy békésen megbeszéljük a dolgainkat: azt is, ami az aradiak részéről a püspökség ellenében felmerül, mert ilyen is lehet, de mi is szerettünk volna néhány kérdésre konkrét választ kapni. A válasz helyett sajnos néhány felheccelt személy oly’ hangosan reagált, hogy nem tudtuk megtartani a közgyűlést. Nagyon sajnálom, de remélem, hogy sikerül majd megoldást találni.

– A találkozó végén még sokáig beszélgetett Tóthpál Bélával, illetve a közvetlen pártfogóival. Miről?

– Arról beszélgettünk ezekkel az urakkal, akiket személyesen nem ismerek, hogy kommunikálni kell, és próbáljunk megoldásokat találni. Bárhol szívesen találkozom velük, és megbeszélhetjük a problémákat. Felhívtam a figyelmüket, hogy vannak olyan törvényes dolgok, amiket nem hághatunk át – sem az egyházban, sem az államban, sem az önkormányzatoknál. Vannak dolgok, amiket nem intézhetünk partizánakciókkal, és ne mutyizzunk, mert azt nem szeretem. Abban maradtunk, hogy nyitva tartjuk a tárgyalás lehetőségét.

– Meddig maradhat fenn ez a megosztottság?

– Jövendőmondó nem vagyok. A Jóisten a tudója, hogy megoldódik-e egyáltalán. Nagyon szeretném, és azt akarjuk, hogy mielőbb dűlőre vigyük a dolgot.

*

– Nagyon nehéz dolga lesz – mondtuk Jakab István kinevezett lelkésznek, aki június közepétől foglalja el hivatalát Aradon.

– Úgy néz ki. De abban biztos vagyok, hogy ez az Úristen harca, és nem az embereké. Az Úristen meggyőzött engem is arról, hogy ezt fel kell vállalni, és azt is tudom, hogy az ügy el van dőlve.

– De az is nyilvánvaló, hogy a megosztottság megmarad akkor is, ha ténylegesen elfoglalhatja a hivatalt.

– Remélem, hogy a legkisebb veszteséggel fog lezárulni ez az ügy. Az „ellentáborból” néhány emberrel elbeszélgetve meggyőződtem arról, hogy nincsenek megfelelően tájékoztatva, nem tudják, miről van szó.

– Ön 1998-tól közel két és fél évig segédlelkész volt Aradon. Milyen a kapcsolata a hívekkel?

– Azokkal, akik akkor jártak templomba, és alkalmam volt megismerkedni velük, nagyon jó. Viszont vannak olyanok – ráadásul elég sokan –, akik utána kerültek az egyházközségbe. Sajnos, ők a leghangosabbak az ellentáborban, és egy-két, vagy három éve vannak jelen. Őket nem ismerem.

– Mit gondol, mennyi idő alatt lehet kiköszörülni az egyházközség hírnevén esett csorbát?

– Pesszimista embernek születtem. De megtérésem után az Úristen megváltoztatott, és azóta nagyon optimista vagyok. A legelrettentőbb dologban is megtalálom a legjobbat, Isten segítségével.

*

Szerettük volna megszólaltatni Lukács Tibort is, aki az aradi egyházközség megválasztott felügyelőjeként mutatkozott be, tehát tisztséget tölt be, legalábbis a Tóthpál-féle csoportosulásban, de nem akart nyilatkozni.