Maradok, amíg a Jóisten itt tart engem

Az ősz folyamán ismét új lelkésze lett a Zsil-völgyi unitárius gyülekezeteknek. A sepsiszentgyörgyi származású Szabó Eszter, frissen végzett teológiai hallgató szeptember elsejétől szolgál Petrozsény, Lupény, Vulkán unitárius közösségeiben. Milyen volt az érkezés, fogadtatás? – indítottuk ismerkedős beszélgetésünket.

– Nagyon jó és könnyű volt az érkezésem. Igazából nem most járok először itt, a Zsil völgyében. Az elmúlt két évben többször helyettesítettem lelkészkollégákat, úgyhogy a helyiek már ismertek, és úgy érzem, vártak, szeretettel fogadtak, nagyon befogadó közösségek.

– Telefonhívásomkor épp az iskolában tanított. Sokrétű munka várta itt?

– A lelkészi munka nem csak a vasárnapi igehirdetésekből áll. Igen, vallás- és zeneoktatást vállaltam a petrozsényi magyar iskolában, mindennap van órám, amit örömmel igyekszem megtartani. 

–  A muzsika is a kedvencek közé tartozik? Hogyan döntött a lelkészi hivatás mellett?

– Unitárius közegben nőttem fel kisgyermekkorom óta, és valahogy nem is volt kérdés, hogy én ilyen közegben akarok tovább munkálkodni. Azt is mondhatnám, hogy a hivatás választott engem, mintsem én a hivatást. Az volt esetleg kérdés, hogy lelkészi vagy kántori pályafutás legyen. Korán megtanultam gitározni, és szerettem volna a hangszertanulást komolyabb szinten folytatni, de amikor nem vettek fel a zeneiskolába, elmentem a református kollégiumba, és innen már egyértelműbb volt az utam. 

– A zene azért maradt?

– Persze, sokat énekeltem iskolai, egyházi kórusban, és ha szükség lesz, itt is szívesen vállalok ilyen fajta szolgálatot is. A gitározás sajnos az egyetemi évek alatt háttérbe szorult, de azért nem tűnt el egészen. 

– A Zsil völgyében nagyon jó ökumenikus jellegű lelkész-közösség alakult ki az utóbbi időben. Sikerült már megismerni a kollégákat?

– Egyelőre csak elődömnek, Lőrinczi Eszternek köszönhetően ismertem meg a petrillai lelkészeket, Bajkó Norbert plébánost és Farkas Vilmos református lelkészt. De bízom benne, hogy hamarosan tágul majd ez a kör. Azon vagyok, hogy minél több embert megismerjek a helyi közösségekben. 

– Mindig kérdezni szoktuk az új lelkészt a terveiről, meddig szeretne a Zsil völgyében maradni?

– Nem mondtam senkinek, hogy egy évre vagy tíz évre jövök, mert őszintén én sem tudom. Nem szeretnék sem hiú reményt táplálni, sem csalódást okozni. Úgy gondolom, addig maradok, ameddig a Jóisten itt tart engem, ha pedig valahova másfelé tereli az utamat, akkor megyek. 

– A helyi gyülekezetekkel együtt remélem, hogy hosszabb ideig kap majd itt feladatot a Teremtőtől. Áldott szolgálatot kívánok!

– Köszönöm és Isten áldja!