Merre halad világunk? 

„Arról a napról és óráról azomban senki sem tudja, mikor jön el.” 

(Máté 24, 35.)

A Biblia az örökérvényű igazságok történelemkönyve. Maga Jézus Krisztus csodálatosan fogalmaz: „Az ég és a föld elmúlik, de amit én mondok, az soha nem múlik el”! (Máté 24, 36.) Amit emberi ésszel fel nem tudunk fogni: az Örtöktől fogva létező teremtő Istennek nincsen kezdete és nincsen létezésének vége! Örök boldogság céljával népesítette be a szellemi világot, és alkotta meg a fizikai testtel rendelkező embert. Szeretetének ragyogása az emberi világból oly módon tükrőződik, hogy saját magából adott halhatatlan szellemi részt, olyan lelket, amely a fizikai test halála után továbbra is létezik, hiszen a halhatatlan, Örök Istenből kapott részünk is halhatatlan. Amit feltétlen tudnunk kell, az eredeti teremtési tervben nem szerepel a fizikai test halála. Bár testrészeink a „föld porából” bűn nélkül, tisztán lettek megalkotva, a tragédia mégis bekövetkezett, amikor az ember hallgatva a Sátán borzalmas csalására, engedetlenség áldozata lett Isten parancsszavával szemben. Ezzel az eseménnyel megjelent a bűn a földi világunkban is és ezzel szükségszerűen elhangzott a halálos ítélet a bűnre vonatkozóan. A bűn viszont olyan borzalmas bántást jelentett mind a mennyei, mind a földi világ számára, amelynek eltörlésére nincsen megfizethető összeg. A halál tehát kihagyhatatlan! Nos, ezt az emberi ésszel felfoghatatlan nagy árat fizette meg Jézus Krisztus a golgotai kereszten, amikor saját vére folyt bűneink eltörlése érdekében!

Kedves nemzettársaim! Jézus Krisztus számos tanításában jelezte, hogy a bűn okozta vég közeledik. Az időpontra vonatkozóan nem kaptunk pontos tájékoztatást, de Jézus beszélt a jelekről, amelyek fontos figyelmeztetést jelentenek az emberiség számára. Igaz csak azok számára, akik a Biblia hiteles előrejelzéseire figyelnek, és így lelkileg felkészülve várják az esemény bekövetkezését. Jézus beszélt Nóé napjairól, amikor, az emberek ettek-ittak, házasodtak, építkeztek... tombolt az élet, és nem vették figyelembe a bárkaépítés űzenetét. Az Ige hasznos példázatot ír az öt okos és öt ostoba szűzről is, akik a „vőlegény” érkezését várták. A várakozók a hit olajlámpáival voltak felszerelve. Egyszerre csak elhangzott a kiáltás: jöjjetek, mert megérkezett a vőlegény. Akiknek volt tartalék olajuk, azoknak örömet jelentett a jó hír. Akiknek elfogyott mécsesükben az olaj megpróbáltak kérni olajat azoktól, akiknek tartalékjuk is volt, de a válasz nemleges volt, nehogy mindanyian fény nélkül maradjanak. Így az „ostobák” a boldog lakodalmi ház ajtaján kívül maradtak.

Drága magyar testvéreim! Ezt a tanulságos példázatot egy „kezdő hívő” ember is olvasta, aki nem igazán értette az űzenet lényegét, de amikor megkapta a Szentlélek felvilágosítását, örömmel fogadta. Ekkor mondta: amikor még nem voltam hívő, és olvastam ezt a példázatot, azt mondtam, micsoda szeretetlenség, hát miért nem adtak? Később értettem meg, hogy akkor már nem lehetett adni. Most még vehetsz. Most még folyik az olajforrás túláradó erővel. Nem a miénk, ez az olaj az Úré, de csak embereken keresztül folyik. Isten nem angyalokat, hanem embereket hatalmazott fel arra, hogy az Igét hirdessék. Most mondhatod Isten gyermekeinek, hogy „adjatok nékünk a ti olajotokból”. Egy szomjas világban élünk. Anyagiak soha nem elégíthetik meg a lelkedet. Hány ember dolgozott egy szép házért, bútorért, kocsiért, és a lelke nem boldog, nem örül. A lélek Isten szeretetére vágyik, csak az elégítheti meg… Még vannak árusok! Isten szolgái azért vannak ezen a földön, hogy lehessen menni és venni, hogy általuk te is forrássá lehess, akiből tovább áradhat az Isten szeretete. Ninive népe, amikor hallgatott Isten űzenetére, amit Jónás próféta által küldött, 120 ezer ember menekült meg a haláltól! A prófétai üzenet: „Öltsön zsákruhát ember és állat, kiáltsanak teljes erővel Istenhez, és térjen meg mindenki a rossz útról...  ki tudja, talán felénk fordul, és megszán az Isten, lelohad lángoló haragja, és nem veszünk el!” Segítse a kegyelem Istene népünket, hogy az Igét szívünkbe fogadjuk és boldogan énekeljük: „Égi trombiták, ha zengnek, és a földi lét lejár, mert a fényes hajnal már elérkezett, majd ha Isten népe Krisztus hívó szózatára vár, vére érdemében én is ott leszek”.

Bátkai Sándor