Mi az igazság?

Amikor Jézus Krisztus kihallgatása folyt Pilátus előtt, a helytartó ezt a kérdést intézte hozzá: “Mi az igazság?” Napjainkban az eszmei áramlatok sokasága, az események sokoldalú vizsgálata gyakran a változó szemléletek dzsungelébe taszítja az embereket és eltűnik a tisztánlátás, marad a szellemi zűrzavar.  Két vitatkozó személy egymásnak teljesen ellentmondó állítást fogalmazott meg. Egy harmadiktól kértek véleményt a vita eldöntése érdekében. A megkérdezett, a megegyezésre törekedve, mindkettőnek azt a választ adta, hogy “Igazad van”. Egy negyedik, az egész esemény szemtanúja bíráló hangon odaszólt a harmadikhoz, hogy mi alapján adtál igazat mindkettőnek, amikor nyilvánvalóan egymással ellentétes vélemények hangzottak el? Ez helytelen volt a részedről. Ekkor a válasz feléje is így hangzott: – Neked is igazad van!   Nos, ma már gyakran a tolerancia, a másság elfogadása nevében eljutnak oda az emberek, hogy a helytelen, az ősi alapigazságokat nélkülöző dolgokat is az igazság és elfogadhatóság köntösébe öltöztetik. Eltűnik az emberek életéből az egyedüli mértékegység, az abszolút igazság: Isten és az igazság kezünkbe adott írásos dokumentuma, a Szent Ige. A dolgok szétválasztása az élet egyik legalapvetőbb feltétele. Isten úgy teremtette ezt a világot, hogy szétválasztotta a sötétséget a világosságtól és így tovább, egészen odáig, hogy az élőt és az élettelent elválasztotta. Ilyen zűrzavaros helyzetben tud uralkodni igazán a hazugság atyja, a Sátán. Az Édenkertben is csak két kicsi szót cserélt ki: a SEM és a NEM szót. “Valóban azt mondta Isten, hogy a kert egyetlen fájáról SEM ehettek?” Éva válasza: “A kert egyetlen fájáról NEM ehetünk, a többiről igen.” Látszólag kis hazugság nagy távolságra viheti el az embert az igazságtól. A vasúti váltó átállításánál a sínek csak millimétereket távolodnak el egymástól, de rövidesen teljesen más irányba fut a vágány. A reformáció nagy értéke abban állott, hogy meghirdette az egyház számára a bibliához való visszaigazodás szükségességét az eltévelyedésekből, a képmutató, elvilágiasodott életből. Mi az utolsó idők történelmi nemzedéke vagyunk, amikor szemünk előtt valósulnak meg korunkra vonatkozó próféciák. Ezek közül kiemelkedő jelentőségű, hogy 1948-ban megvalósult Isten ígérete, hogy összegyűjti újra a zsidó népet és hazát kapnak Izrael földjén. Napjainkra vonatkozó számos egyéb jövendölés szemtanúi és szenvedő alanyai vagyunk: természeti csapások, járványos betegségek, háborúk, és fokozottan érezzük, hogy a szeretet kihűl az emberek között. Emberek tömege, egész népek kerülnek végveszélybe, ha nem találják meg az Istenhez térés útját. Jónás próféta csodálatosan fogalmazza meg Isten jellemét: “Kegyelmes és irgalmas Isten vagy, türelmed hosszú, szereteted nagy” (Jónás 4,2)  A kegyelem korszaka azonban véges. Bárcsak megtalálná magyar népünk is a megtérés útját, mielőtt késő ne lenne, hogy Isten megnyissa számunkra is az áldások csatornáját. Bátkai Sándor