Szent József, a munkás örökérvényű példaképünk

Hétfőn a Szent József, a munkás tiszteletére felszentelt, zsúfolásig megtelt Mosóczy-telepi katolikus templomban 10.30 órától megtartott ünnepélyes, búcsúi szentmisét 18 pap és egyházi méltóság tisztelte meg a jelenlétével. Az első padsorokban Faragó Péter parlamenti képviselő, RMDSZ-megyei elnök és több aradi elöljáró foglalt helyet.

Szentbeszédében ft. Szilvágyi Zsolt kanonok, temesvár-józsefvárosi plébános kifejtette: akik a Szentírást ismerik, azok jól tudják, hogy Szent József, a munkás, Mária jegyese, azon szentek közé tartozik, akiket alig említenek. Utoljára akkor említik, amikor az elveszettnek hitt gyermek Jézust, kétségbeesett keresés után megtalálják a templomban, ahol prédikált. A Szentírás soha nem idéz Szent Józseftől, akit a néma szentnek is nevezhetnénk, mégis életpéldájával évszázadok után is a figyelem középpontjában áll. Joggal kérdezhetjük: mi az ő tanítása?

Ő a példás, családfenntartó és -szerető életével alkotott maradandót, mutat példát a ma embere számára is. Szent József példaképe lehet mindazoknak, akiknek az élet mást hoz, mint amire számítottak. Mert fiatal férfiemberként, családos életre készült, de az egy pillanat alatt, másképp alakult, mint ahogyan ő elképzelte: számára érthetetlen módon, a jegyese, Mária áldott állapotba került. Mégis, az érthetetlen helyzetet, meggondolatlan döntéssel nem hamarkodta el, hanem gondolkodott és imádkozott. Így jött rá, hogy a vágyott párkapcsolata, családos életének a látszólagos sikertelensége, valójában nagy áldássá válik, mert az a gyermek, akit Mária hordoz, a világ Megváltója lesz.

Hányszor történik meg a mi életünkben is, hogy az teljesen kilátástalannak tűnik, de ha mint Szent József türelmesek vagyunk és imádkozunk, Isten gondot visel ránk és egyenesbe hozza a dolgainkat. Ilyenkor gondoljunk Szent Józsefre, akinek a jegyese, a tudtán kívül áldott állapotba került. Ha gondolkodás nélkül nyilvánosságra hozza, a szigorú zsidótörvények szerint Máriát halálra kövezhették volna. József azonban gondolkodott és imádkozott, megpróbálta békésen megoldani családjának e gondját.

Ma is példát vehetünk Józsefről, amikor a családon belüli vagy a munkahelyünkön kialakult konfliktushelyzeteket kell kezelnünk, manapság is csak hittel és türelemmel lehet ezeket békésen, minden fél hasznára megoldani. Mert az a bölcs ember, aki mielőtt fontos határozatot hoz, gondolkozik és imádkozik, és csak utána cselekszik. József nem ítélkezett, nem beszélt meggondolatlanul, ezért manapság is példát vehetünk róla, mert a meggondolatlanul kimondott véleményünkkel okozhatjuk a legtöbb bajt a társadalomban.

Szent József, a munkás, a gondoskodó családapa mintaképe is, hiszen kétkezi munkával, ácsként dolgozva tartotta el a családját, és jó családapaként nevelt fiát, Jézust is bevezeti az ácsmesterség titkaiba. A munka tiszteletének és megbecsülésének legcsodálatosabb példája, hogy a világ Megváltója közel 30 éves koráig ácsként kereste meg a kenyerét. E példa viszont minden édesapát arra ösztönöz, hogy a családja, a társadalma, a hite és a nemzete megtartásáért, a gyermekeit is vezesse be a szakmájának, a mesterségének, a hivatásának a titkaiba. Becsületes munkára nevelje a gyermekeit, a jövő társadalmát!

Szent József, a munkás nem a beszédeivel, az érveléseivel, hanem az állhatatosságával, a türelmével, a meggondoltságával, a szorgalmával, a családközpontú életével alkotott maradandó és követésre méltó példát számunkra. Adja Isten, hogy az ő példája minden családfő számára irányadó életforma legyen! – fejezete be szentbeszédét ft. Szilvágyi Zsolt kanonok, temesvár-józsefvárosi plébános.

A családiasan bensőséges szertartás végén, ft. Kalapis Damián plébános köszönetet mondott ft. Szlilvágyi Zsolt kanonoknak a megrendítően emberi szentbeszédért, ft. és ns. Király Árpád marosi főesperesnek és a paptestvéreknek a megtiszteltetésért, a nagyszámú hívőnek a részvételért. Ugyanakkor a templombúcsú megszervezéséért és a közreműködésért köszönetet mondott az egyháztanácsnak, a Bakó Antal kántor által dirigált Schola Sancti Josephi Aradiensis templomkórusnak a magasztos énekekért, Arad Város Tanácsának és Bognár Levente alpolgármesternek a folyamatos támogatásért. Végszavában minden résztvevőt a templomkertben adott agapére, míg a paptestvéreket és az elöljárókat a közeli vendéglőben, a tiszteletükre adott ebédre hívta. A lélekemelő templombúcsú nemzeti imánk felcsendülésével zárult.