Újabb forduló a Tóthpál-perben

Kedden folytatódott az Aradi Városi Bíróságon az a per, amit az Aradi Evangélikus-Lutheránus Egyházközség volt lelkésze, Tóthpál Béla ellen indított a püspökség és az esperesi hivatal, hogy érvényt szerezzen az egyházkerület fegyelmi bizottsági döntésének, a lelkészi karból kizárt Tóthpált eltávolítsák a lelkészi hivatalból, és a hivatalt átvehesse a kinevezett helyettes lelkész.Eléggé meghasonlott helyzet állt elő, ugyanis korábban (egy sürgősségi, ideiglenes eljárás során) Kovács Zsombor, az aradi parókia helyettes lelkésze kérte az egyházközség nevében Tóthpál kilakoltatását, de ezt visszautasította a bíró, mivel a presbitérium és a közgyűlés nem bízta meg Kovácsot (ez természetes, hiszen a két testület többnyire Tóthpál közvetlen támogatóiból áll, akikhez családi vagy üzleti szálak kötik). Keddre viszont ez a közgyűlés kérte az eljárás megszüntetését Tóthpál ellen, amit az egyházkerület ügyvédei kifogásoltak, merthogy a közgyűlés jogtalanul működik, amióta Tóthpál Bélát a püspökség megfosztotta hivatalától és palástjogától, tehát közgyűlést nem hívhat össze. A bíró ebben nem foglalt állást, hanem – mint mondta – a június elsejei tárgyalási napon teszi meg.Időközben a temesvári Kovács Zsombor lemondott helyettes lelkészi megbízatásáról, és a helyére Jakab István oltszakadáti lelkipásztort nevezte ki a püspökség; Jakab magánszemélyként nyújtott be perbelépési kérelmet a bíróságon a püspökség oldalán. Vele együtt 69 gyülekezeti tag – akik nem értenek egyet Tóthpál Bélával és az egyházközség hozzá közel álló vezetőivel – megerősítette perbelépési kérelmét, többek között arra hivatkozva, hogy nem gyakorolhatják vallásukat, nem járhatnak istentiszteletekre, amíg egy olyan személy bitorolja a lelkészi posztot, aki az egyház szerint már nem pap.A keddi tárgyaláson meghallgatták Jantó Margitot, a parókia titkárát, aki egyben annak az Autonóm Evangélikus-Lutheránus Egyház Egyesület nevű civilszervezetnek az elnöke, amelyre az evangélikus templom és a Luther-palota haszonélvezeti jogát 29 évre ráíratták Tóthpálék. Mikor a bíró megkérdezte, hogy miért volt szükség erre az ingatlanmachinációra, azt felelte, hogy “diakóniai célt szolgáljon”, míg Tóthpál az előző tárgyaláson a bírónak azt válaszolta: azért, hogy jobban adminisztrálhassák az épületeket. A bíró kíváncsi volt arra is, hogy a Luther-palota kiadott helyiségeinek bérleti díjai kit illetnek meg, mire Jantó azt felelte, hogy a bérletekből származó pénz jelentős része a parókia kasszájába kerül (5-8 ezer lejre saccolta). A püspökség ügyvédei azonban állítják, hogy a bevételnek csak töredéke jut az egyháznak, és ennek többszörösét Tóthpál és társai vágják zsebre azokon a cégeken keresztül, amelyeket a belvárosi ingatlanban működtetnek.