„Nőies” országimázs

Lehet-e műalkotásnak nevezni Románia térképét egy női nemi szervvel ábrázolva? Vagy inkább ízléstelenség az ilyesmi? Esetleg polgárpukkasztás, vagy sértés? Hogy bátorság kellett-e hozzá, vagy inkább botorság volt, arra válaszoljon a művész, aki „elkövette ezt a merényletet” – hogy a korabeli román sajtót idézzük. A székelyudvarhelyi származású Benedek Levente, aki jelenleg a temesvári Csiky Gergely Színház grafikusa, romániai magyar képzőművészként készítette ezt a karikatúrát két évvel ezelőtt. Akkor egyes román lapok felháborodva próbálták ellene hangolni a szakmát és a közvéleményt. Hogy sikerült-e nekik, illetve érzi-e most is a következményeit ennek a különös alkotásnak, arról nemrégiben beszélgettünk a fiatal művésszel.– Ez a kiállítás 2008 augusztusában volt Bukarestben. Az előzményekhez tartozik, hogy előtte rendeztek egy New York-i kiállítást a Román Kulturális Intézet szervezésében fiatal román graffitiművészeknek közpénzből, rá egy hónapra volt Alexandru Rădvan bukaresti festőnek Bochumban a Goethe Institut és a Román Kulturális Intézet közös finanszírozásában egy kiállítása, amiből hatalmas sajtóbotrány lett, és ezután következett az enyém, amiről azt hitték, hogy szintén egy közpénzből szervezett, és inkább ezért fújták fel. Ez egy önálló kiállítás volt az országos képzőművész-szövetség által a 35 éven aluliaknak fenntartott galériában, ahová azelőtt egy félévvel beküldtem egy projektet. Tíz festmény és húszféle, nagyobb mennyiségben legyártott matrica szerepelt benne, közötte ez a bizonyos Románia-térkép vaginával. Az egész kiállítás politikai töltetű, kritikus művészet volt, polgárpukkasztó… igazából a polgár akar pukkadni, csak meg kell nyomni azt a bizonyos gombot.– Gondolod, hogy ha nem egy romániai magyar képzőművész készíti el ezt, akkor nem lett volna ekkora felháborodás a román sajtóban?– Valószínűleg nem. A megnyitón megjelent körülbelül hatvan személy, és több pozitív visszajelzést kaptam. A szakma részéről nem értek támadások. Arról szólt a kiállítás, hogy kiparodizáljuk a társadalmunkat, ezt az országot, amiben élünk. Nem egy lejárató alkotásról van szó, hanem a többi közül kiragadtak egyet. Ez a fajta politikai művészet, a karikírozás már az 1930-as évektől jelen van, ráadásul Bukarestben is. Nem találtam ki semmi újat, hiszen az 1989-es rendszerváltás óta rengeteg „felháborító” alkotás született. Természetes reakció volt a változás után, hogy „be kell inteni” mindenkinek, „bedurvulunk” egy picit. Húsz év alatt sok ilyen alkotás született, Románia térképe szemétből, különböző performanszok, tetoválások stb., és ezt végignézve rájössz arra, hogy egy 2008-as kiállítás egy folyamatnak a része. Nem újszerű, talán csak sűrített volt, és az, hogy romániai magyar vagyok, egyes sajtóorgánumoknak jól jött abban az uborkaszezonban.– A szakmai előmenetelnek ártott vagy használt ez?– A rossz reklám is reklám, úgyhogy a hírnév szempontjából jól jött. Vásároltak a munkákból, úgyhogy a kiállítás nagy része elfogyott. Másrészt, azóta is találkozom olyan emberekkel, akik esetleg nem állnak szóba velem, vagy nem vállalják a nevüket az enyém mellett, legyen szó kiállítókról vagy műkritikusokról. De ezzel nem foglalkozom, mert nem hiszem, hogy az a lényeg, hogy mindenkivel jóban kell lenni, mindenkinek meg kell felelni.– Tulajdonképpen mi ez a Románia-térkép?– Egyszerű matrica. Nem egy különálló műalkotás, hanem a térrendezésnek a része volt.– Hol látható jelenleg?– A kiállítás-megnyitón jelenlévőknél, mert szórólapként osztogattuk, és mind elfogyott. Hamar elkapkodták, nekem egy se maradt.