A 75 éves Beneš-dekrétumok – A felvidéki magyarság keresztre feszítése

Edvard Beneš Csehszlovákia második elnöke, a II. világháború után a nemzetközi porondon Magyarország és a magyarság elsőszámú rosszakarója, befeketítője. Az ő politikájának sarokköve az 1945. évi április 5-ei Kassai-kormányprogram, de mi hívjuk csak nyugodtan Kassai-kormánypogromnak. Ez vezetett el a felvidéki magyarság és a csehszlovákiai németség jogfosztásához, kitoloncolásához, tömeges legyilkolásához s végül a kollektív bűnösséghez, mint máig élő és alkalmazható, ennélfogva a szlovák jogszolgáltatás által természetesen alkalmazott joganyaghoz. FIGYELEM! A NATO-tag és európai uniós Szlovákia ma is alkalmazza ezt a joganyagot, a Beneš-dekrétumok ma is jogalapja a bírósági eljárásoknak Szlovákiában!

1945. augusztus 2-án, azaz 75 éve adta ki Beneš elnök a leghírhedtebb, 33. rendeletét, amely a felvidéki magyarságot és a csehszlovák területen élő németséget kollektíven megfosztotta állampolgárságától, mondván, ők háborús bűnösök. Kollektíven. Mind a 730 000 magyar és a 3 millió szudétanémet.

Mit is jelent az állampolgárságunktól való megfosztás? Ha már nem vagyunk állampolgárai az adott államnak, akkor:

• nem részesülhetünk az állami kifizetésekből, vagyis elveszik a nyugdíj- és társadalombiztosítási jogosultságunkat,
• az állami szektorban nem dolgozhatunk, hiszen nem vagyunk az adott állam része,
• nemzetbiztonsági kockázatot jelentünk,
• ennélfogva betiltható, és Beneš be is tiltott minden magyar nyelvvel kapcsolatos intézményt: iskolát, egyetemet, bíróságot, színházat, az összes kulturális, sport- és természetjáró egyesületet, civilszervezetet.
• Ha nem vagyunk részei az államnak, akkor földünk sem lehet. El is kobozták a magyaroktól a földeket, s oda szlovákokat és cseheket telepítettek nagy számmal.
• Végül, ha nem vagyunk részesei az államnak, mint állampolgárok, akkor nemcsak a földeket vehetik el, de minden ingatlant és pénzügyi eszközt, például bankbetétet. Hiszen akinek volt pénzügyi megtakarítása korábban, az most már az állam szempontjából nem létezik. Ha létezik, akkor kockázatos személy, tehát kitoloncolandó, likvidálandó.

Benešnek tehát végre megvolt a jogalapja megteremteni az etnikailag homogén, egységes Csehszlovákiát – németek és magyarok nélkül. Nem is késlekedett megtenni a szükséges lépéseket.

A kassai magyarokat népbíróságok ítélték el tömegesen életfogytiglanra vagy egyszerűen kitoloncolták őket az országból. Mátyás király, Kinizsi Pál, Bethlen Gábor, II. Rákóczi Ferenc és Márai Sándor Kassájának, a magyar színjátszás Kassájának 77%-a magyar volt 1945 előtt. Ma már nem él Kassán 4% magyar sem.

A pozsonyi magyarokkal nem „bajlódtak” ennyit. Pozsonyligetfalunál tömegesen végezték ki őket. Jeltelen tömegsírban nyugszanak, fejük felett a 10 emeletes blokkokban betelepített szlovákok százezrei laknak. A koronázó Pozsonynak 42%-a német, 41%-a magyar volt és csak 15%-a szlovák 1910-ben. Ma németek nem élnek „Pressburgban”, a magyarok aránya 3%.

Hosszan lehetne még sorolni a dekrétumok „eredményeit”. Annyi elmondható, hogy a 730 000 fős magyarság 1950-ben hivatalosan 354 000 főre fogyatkozott. Nagyon sokan nem merték vállalni a magyarságukat, hiszen alig pár évvel korábban még a jeges Dunába lövés, ki- és széttelepítés, vagyonelkobzás járt ezért.

Nehéz kiosztani tehát a bronz-, ezüst- és aranyérmet Edvard Beneš, Nicolae Ceaușescu és Josip Broz Tito között. Talán úgy igazságos, ha megosztott első helyezést ér el mind a három gazember.

Végül felmerülhet a kérdés, mi a helyzet 2004 után, amikor Szlovákia csatlakozott a NATO-hoz és az Európai Unióhoz, amely közösségnek alapját – elvileg – az emberi jogok adják. Amely közösség alapértékeit az Európai Unió Alapjogi Chartájában fektették le.

Még 2004 előtt a Beneš-dekrétumok, azaz a kollektív bűnösség joganyaga mint probléma felmerült, hogy akadályozni fogja a teljes jogú szlovák tagságot (tehát csak felmerült a probléma, nem pedig egyértelműen elutasításra került a teljes jogú tagság). Végül az Európai Bizottság azt mondta ki, hogy „ha ezek a rendelkezések valóban nem okoznak a jelenben problémát, ahogy azt a szlovák kormány állítja, akkor nem firtatják, hogy a dekrétumok ellentétesek-e az Unió jogrendjével”.

A dekrétumokat 2007. szeptember 20-án megerősítette az akkori szlovák kormány az 1483/2007-es rendelettel. Nem lehet elégszer hangsúlyozni! Egy teljes jogú európai uniós és NATO-tagállam, a világ legfejlettebb gazdasági és katonai közösségének tagja megerősíthette és ma is alkalmazhatja a kollektív bűnösség elvét!

Tisztelt nyugat-európai jogállamok! Arra kérünk titeket, hogy emberi jogi kérdésben ti ne foglaljatok állást. Inkább alázattal tanuljatok attól a nemzettől, amelynek vezetői a világon először mondták ki az erdélyi Tordán 1568 januárjában a vallásszabadságot. Tették ezt a világon először, titeket száz évekkel megelőzve.

Végül álljon itt a 33. dekrétum szó szerint:

A Köztársasági Elnök 1945. évi 33. számú alkotmánydekrétuma a német és a magyar nemzetiségű személyek csehszlovák állampolgárságának rendezéséről (Prága, 1945. augusztus 2.)

• n (1) Azok a német vagy magyar nemzetiségű csehszlovák állampolgárok, akik az idegen megszálló hatalom jogszabályai értelmében német vagy magyar állampolgárságot szereztek, az ilyen állampolgárság megszerzésének napján elveszítették csehszlovák állampolgárságukat.
• n (2) A többi német vagy magyar nemzetiségű csehszlovák állampolgár e dekrétum hatálybalépésének napján elveszti csehszlovák állampolgárságát.

Miklós Gábor,

Budapesti Corvinus Egyetem